29 éves szűz férfi vagyok! Mit tanácsoltok?

Mondjuk azt h állj le az önsajnálattal és keress fel egy pszichológust. Elég komoly gátjaid lehetnek. Változnod kell és hidd el h tudsz is. Mert így egy kiégett vén szivar leszel a kora harmincas éveidre.

Ezt nőként javaslom.

Nekem eléggé pozitív tapasztalataim vannak a Tinderrel, nem feltétlen adnám fel.

Rengeteg lány regisztrál oda nap mint nap, köztük akár korodbeli szüzek is, akiket nem az fog érdekelni, hogy kivel laksz és, hogy mennyi hajszálad van. ​

Ha nincs elég matched, vedd meg a Goldot, azzal már tényleg kihívás nem összehozni valamit.

Ha egy lány különösebben bejön, fektess bele egy picit több energiát és mihamarabb hívd el randizni.

Szerintem nagyon fontos,hogy érezze a beszélgetőpartnered a lelkesedésed.

És egyébként szerimtem sokat segítene, ha nem a társadalmi helyzeteddel, a jövedelmeddel, meg a testmagasságoddal szorongatnád magad, hanem a barátnő keresésre fókuszálnál,mert nem olyan lehetetlen az és nem csak a 190 cm magas, egyedül lakó, dús hajú, nem szűz férfiaknak lehet barátnője.

Nekem semmi bajom nem volt mikor fiatalabb voltam és mégis talán minden második jött össze és ez egyáltalán nem szegte a kedvemet.

Sőt volt olyan hogy egymás után 3 csaj is elküldött .

Mentem tovább és csak össze jött egyre több.

Iratkozz be egy tánciskolába!

A kizomba most a menő, de az már annyira intim, hogy zavarba hozna. Kezd kubai salsával, ami latinos lazaságra is formál. Kb. mindenütt mondják oktatók első órákon, hogy hogyan helyes viselkedni a táncpartnerrel (nézz a szemébe, mosolyogj, majd amikor már kellően zavarba hozna a pár csere). Ide kb. mindenki pár nélkül megy, régen sokkal több volt a csaj, most kezd kiegyenlítődni. A tánciskolák hétköznap is szerveznek bulikat, évente mindegyik pár táncos wellness hétvégét, balatoni-tengerparti nyaralásokat, síeléseket. Ez mind kiváló terep a kultúrált ismerkedéshez.

A csajok többsége 20-as jellemzően alacsony pozícióban levő diplomás. Kb. az mozgatja őket, hogy normális férjet találjanak. Ebben a környezetben a srácok többsége sem nagy vagány, hanem jellemzően a csajoknál egy fokkal iskolázottabb, karrierben sikeresebb.

Ha idáig nem érezted azt, hogy kellene melléd egy nő, akit szerethetsz, és aki szeret,akkor ezek után szerinted mi változna?

Csak hogy, értsd.

Van egy kollégám,aki 46 éves férfi.

Elmondása szerint nincs senkije,és nem is volt, de nem is iparkodik azon, hogy megtalálja a számára, az igazi nőt.

Nagyon jól érzi magát egyedül egy, albérletben.

Az unokabátyám 47 éves és hol van, hol nincs nő az életében, pedig nem él kicsapongó életet.

Ő is jól érzi magát így, ahogy él.

Nézzünk mást.

Vannak, akik párkapcsolatban élnek,de nem boldogok egymással.

Viszont nem válnak el, mert összeköti őket a ház, vagy a gyerek.

Szóval egyedül is lehet boldogan élni, vagy társsal, de magányosan.

Egyedül a testi hanyatlás fokozódást - 50+ éves kortól - csak kb. úgy tudja könnyen elfogadni az ember, ha nagyon pénzes, gyűjti az élményeket, akkor a szexuális beállítottságának megfelelő partnereket sem hagyja ki...

Míg ha családos vagy, akkor már 40-es korodban sem akarsz annyira szuper fitt lenni, a gyerekek, később unokák könnyen feledtetik az öregedés miatti aggodalmakat, saját életed nem érzed annyira fontosnak, mert van fontosabb.

Nem maradtál le.

Hasonlóan a felsorolt elveidhez, lehetsz önmagad, nem kell másokra hasonlítanod.

A változáshoz, változtatás kell.

Az nagyon fontos, hogy saját magad képes legyél megbékélni az adottságaiddal. Ha megbékélsz magaddal, és mellé teszed az egyedi tulajdonságaidat, képességeidet, akkor már másképpen indulsz egy társ keresésre.

Komoly, szüleit tisztelő személyként nem javasolom számodra a futó kalandokat. Értékes személyt keres magad mellé, ne szex partnert!

Szabadidős tevékenységekben, vagy önkéntes szolgálatoknál találhatsz megfelelő társra. Ez idő befektetést igényel, de az alaposabb megismerés lehetőségét adja.