Joggal irigykedem a saját húgomra?

13 voltam:

A te szempontodból pedig: az irigység nem egy előrevivő, produktív valami. Nem szabad beleragadni.

(lehet ezt is lepontozni, mint annak a megvilágítását, hogy az éremnek 2 oldala van)

Az érzés megléte lehet akár természetes is a különböző élethelyzetekből adódóan.

És ennek meglétével alapvetően nincs is baj hiszen emberek vagyunk.

Az már inkább ha ez annyira elhatalmasodik, hogy az már a kapcsolati viszonyra is rányomja a bélyegét.

A csaj választott magának egy utat, ez az ő döntése aminek bizony tényleg meglesz az ára, elsősorban érzelmileg amit rohadt nehéz meló helyrehozni már ha egyáltalán lehet.

Lehet neked nincs konkrétan ilyen választási lehetőséged, ellenben tanulni bármikor lehet, legalább autodiktatán egy szintig.

Példák: tanárnő ismerősöm egyedül, egy karonülő gyerekkel csinálta végig a második diplomáját. Én három műszak mellett toltam egy hosszú tanulási időszakot (majd beledöglöttem de meglett a gyümölcse) és készülődöm - továbbra is 3 műszak mellett - a következőre, helyből kettőre (egy műszaki mert érdekel és egy zenei, hogy töltődjek).

Ne másra pazarold az energiád hanem a magad épülésére tessék fordítani különben úgy beragadsz egy ilyen körbe, hogy rámegy az érzelmi életed.

Miért kéne hogy irigynek legyél? Őróla mindenki, azaz MINDENKI tudja/meg fogja tudni, hogy prosti, csak idő kérdése. Hozzá a büdös életben senki nem fog közelíteni tiszta érzelmekkel meg szerettel, mindenki csak AZT akarja majd tőle. Meg esetleg a pénzét.

Lehet ezt játszani, amíg kinéz valahogy, kb. 40 éves koráig. Aztán már nem lesz más, mint másnak a levetett rongya, majd hüppöghet magányosan egy üveg bor felett a 15 csivavája társaságában.

Szóval erre kéne irigynek lenned? Gondold végig.