Nem taszító a jelenség, hogy mindenki a tökéletesre vágyik még akkor is, ha ő közelében sincs annak?

Mindig is atletikus alkat voltam, sokat sportoltam, és a genetikám is rendben van. Emiatt sosem volt problémám az ismerkedésben, legalábbis ha csak a súlyt nézzük. Kb 1 éve sikerült kicsit meghíznom, mert az új munkahelyem miatt nem mozogtam.

Elkezdtem újra ismerkedni (kalandok), és azt tapasztalatom, hogy mindenkinek irreális elvárásai vannak a partnere kinézete felé, még annak is, aki egyébként maga sem egy kifejezett modell alkat. Ismerkedtem 30+-os elhízott nővel is, akinek nem tetszettem és kérte, hogy legyen kockás hasam és legyek újra vékony. Ismerkedtem 50+-os pasival is, aki maga is erősen elhízott, de azért rögtön kaptam a súlyomra a beszólás tőle még úgy is, hogy egyébként nem is látott. Ismerkedtem 40+os nővel is, aki megint csak szorgalmazta, hogy menjek szépen edzeni, mikor ő életében egyszer sem vett a kezébe súlyt, legalábbis az alkata alapján. Félre értés ne essék, én sosem néztem a partnerem testalkatát, nekem a kémia a fontos, de szemet szúrt és bánt, hogy másoknak milyen irreális elvárásai vannak. De ezeken kívül is rengeteg elutasítást kaptam. az 50+-os fickó a legdurvább eset, hiszen én csak 22 vagyok, azért na.

Egyébként nem vagyok kifejezetten kövér, csak van rajtam egy kis felesleg, de ruhában egyáltalán nem is látszik. Ezért nem is értem. Mindenesetre a sportot újra elkezdtem, és ha időközben nagyobb változás lesz, akkor ezentúl igyekszem majd messzire elkerülni az azokhoz hasonló embereket, akikkel most összehozott a sors.

Kinek milyen tapasztalatai vannak ilyen téren, és miért van ez? Miért várja el egy idősebb, elhízott ember, hogy a másik izmos és fiatal legyen, ha ő nem az?:D De haveri körben is látom, h akik a legrondábbak azok nem hajlandóak csak a legszebb nőket nézni. Mondjuk nincs is párjuk...