Ha haragudnál a feleségedre, ha ezért nem szexelne veled?

Menekülj. Sokkal jobbat érdemelsz, mint ez a csávó. És nehogy te hagyd ott a házat. Anyám velem volt terhes, amikor apám hazavitte a családjának bemutatni a barátnőjét , akit teherbekrt. El lett vetetve, és visszament anyához, ő pedig velemaradt még pár évig, a rendszeres félrebszások ellenére. Ő miatta ment apám karrierje, ahova ment, ezt nem fogom részletezni. Egyedül sose merte volna megvalósítani amit megvalósított. Aztán jött a válás amikor már nem tudta anya elviselni, és ő semmit nem kért. Kapott egy harmad akkora lakást, mint amiben addig laktunk, és egy kocsit, meg valamennyi tartásdíjat, amit sose fizetett apám kb. Közölte, hogyha megpróbált volna anya a pénze vagy vállalkozása felét elvinni, amihez joga lett volna, akkor eltüntetett volna minden fillért, engem meg elvisz és ő mehet világgá. Ez nyilván üres fenyegetés volt, de anyám ennek ellenére semmihez nem ragaszkodott, merr nem emiatt ment hozzá. Élete legnagyobb hibája, és a mai napig bánja, hogy így döntött, mert így egy lakáson kívül semmit nem tud nekem hátrahagyni, miközben hatalmas vagyonokat örökölhettem volna. Apám ezután ki tudja mit csinált, sose láttam többet. Annyit hallottam, hogy a vagyona nagy részét, amiért egyébként keményen megdolgozott, ezt nem fogom elvitatni tőle, elvesztette, a csodálatos baráti körének köszönhetően. De sose keresett, én se fogom. Számomra nem létezik.

Szóval, semmiképpen se hagyd, hogy ezé a faroké legyen a ház amiben laktok. Minden egyes fillért harcolj ki a gyerekeidnek, mert különben nem fognak látni belőle valószínűleg semmit, az új nő le fogja teljesen húzni. Nagyon fájdalmas hercehurca lesz a válás de ki kell tartanod, mert ha nem, akkor egész életedben bűntudatod lesz, ha nem teszel meg mindent amiatt, hogy a gyerekeid jövőjét biztosítsd, ami például az ingatlan megszerzését jelenti a válás alatt.

Szerintem ezt a kérdést itt és így teljesen öngól feltenni. Egyrészt a gyakorin egy ilyen kérdésre háromféle választ kaphatsz: a csávod idióta, hagyd el; te vagy az idióta, hogy egy ilyen csávóval együtt; mindketten idióták vagytok, ezért megérdemlitek egymást. Szerintem ezek közül egyikkel sem vagy kisegítve.

Másrészt meg mit segít rajtad az, hogy én haragudnék, vagy sem? Én valószínűleg nem haragudnék rád, de mivel nem velem vagy együtt és nem az én gyerekemet várod, így ezt maximum önigazolásra használhatod. Azzal meg maximum annyival vagy előrébb, hogy nyugodtabb lelkiismerettel leszel egyedülálló, kétgyerekes anya, mert te nem tehetsz semmiről. Jóhiszeműen azt gondolom, nem ez a cél.

A helyesebb kérdés, hogy mi miatt csúszhatott félre a dolog? Hogyan lehetne visszafordítani? Ezek már a jó irányba mutatnak, csak ahhoz meg kevés az információ. Azt tudom neked leírni, hogy én mikor éreznék hasonlóan. Ezután nyilván megcáfolhatsz mindenben, hogy az nálatok nem úgy van, és minden bizonnyal igazad is lesz, hiszen - ahogy már említettem - semmit sem tudok rólatok. Szóval szűrd le belőle, ami hasznos neked.

Szóval: tudok csatlakozni arra a gondolatodra, hogy ez nem a szexről szól, hanem inkább egymással törődésről és kommunikációról. Leírok egy tapasztalat alapú, de képzeletbeli esettanulmányt, ami eszembe jutott az alapján, amit leírtál.

Jó ideje nem annyira működik a szex. Mindig van racionális oka, de ha valaminek mindig más racionális okai vannak, akkor az emberben felmerül a gyanú, hogy ezek nem-e kifogások. Mondjuk gyakran vagy túl fáradt a szexhez, de este tizenegykor a barátnőddel beszélni, vagy elmosogatni nem vagy túl fáradt.

Az első gyerek születése után hónapokig rossz volt a szex, de igazából nem foglalkoztunk érdemben ezzel a témával. Ha már nagyon kezdeményeztem, akkor lefeküdtél velem, de láttam, hogy nem élvezted; ha rajtad múlt volna, kihagytad volna. Egyszer el is sírtad magad közben, amitől én sokáig depressziós voltam a bűntudattól és a kilátástalanságtól.

Most útban a második gyerek, lelkileg már készülök arra, hogy a születése után megint ugyanaz lesz. Erre most amint bemondta az egyik orvos, hogy nem ajánlja a szexet, máris abbahagytuk. Igaz, hogy másik két orvos azt mondta, hogy óvatosan szabad szexelni, te ellentmondást nem tűrően arra hallgattál, amelyik inkább nem javasolta.

Kárpótlásul hetente 1-2 alkalommal kivered a farkam. Alapvetően lehetne ez egy jó fej gesztus, viszont én már jó ideje azzal a gyanúval élek, hogy te igazából kerülöd a szexet, csak nem beszélünk róla. Emiatt úgy érzem, hogy csak azért elégítesz ki, hogy elkerüld a konfliktust. Ha felhozom, hogy szexelni szeretnék, már én vagyok az önző is, hiszen te önzetlen módon kielégítesz engem, és nekem ez sem elég.

Az más kérdés, hogy érzelmileg ez nemhogy feltölt, de kicsit inkább megaláz, mivel úgy érzem, csak kipipálsz, mint egy házimunka feladatot. Ha magamnak kiverném, azzal rendesen jobban jönnék ki.

Ráadásul amúgy is stresszes vagyok az anyám miatt, és amikor hazamegyek, otthon is azt érzem, hogy a feleségem is csak egy plusz forrása a frusztrációnak. Úgy érzem, már jobb lenne, ha őszintén kimondaná, hogy nem kíván/nem szeret engem, és akkor lépnénk valamerre, de helyette játszuk ezt a színjátékot a kézimunkázással, amiben mindig én vagyok a seggfej, akinek semmi nem elég.

A feleségemmel megéltem sokféle "nem szexelést", és elég jól meg tudtam élni a különbségeket. Régen nagyon hajlamos volt arra, hogy a szexhez mindig túl későn, túl korán legyen, túl sok legyen a feladat, túl kevés az idő, túl sokan legyenek a másik szobában stb. Ezektől én ugyanolyan sértett és dühös voltam, mint a férjed.

Ugyanakkor pl a gyerekágy idején, a szülés után amikor voltak problémák, végig azt érzeztem rajta, hogy ő dugni akar, vagy így, vagy úgy. Akkor is voltak hosszabb szünetek, mert nem működött, de láttam rajta, hogy neki ez fontos, ő szexelni akar velem, és addig megy, míg meg nem oldja. Csomószor én állítottam le, hogy ne kockáztassunk, nem ér annyit az egész. Nem elégített ki heti rendszerességgel, nem igényeltem. Nem kielégülni akartam, azt megoldom egyedül.

Ugyanakkor olyan azért volt, amikor spontán leszopott. Azt éreztem rajta, hogy nem engem akar kielégíteni, hanem a farkamat akarja a szájában. Közös életünk egyik legizgazóbb emléke, még most is beindít, pedig már vagy 8 éve volt. Ez a különbség aközött, hogy az a cél, hogy én le legyek rendezve, meg aközött, hogy azt érzem, rám vágyik a feleségem.

Benne van a kérdésedben:

"mert túlságosan féltem a gyerekeit."

Hiába próbálod érzemi ráhatással enyhíteni a mondandódat, miszerint odaszúrva kiemeled, hogy a gyerekei, de te magad is érzed, a hangsúly itt azon van, hogy túlságosan.

Azzal, hogy anyává váltál, nem szűntél meg feleségnek is lenni.

Szex nélkül egy kapcsolat csak lakótársi viszony. Egy párkapcsolat elengedhetetlen része az összebújás (azon kívül, hogy normális szükséglete egy egészséges felnőtt személynek, legyen férfi vagy nő), a szex nem csak a testnek, hanem a léleknek is kell, az intimitás hiánya eltávolítja egymástól a feleket.

Persze, mindezt te is tudod, csak a lelkiismeretedet csitítgatni tetted fel ezt a kérdést, hátha a veled helyeslő válaszokból igazolást kaphatsz arra, amiről magad is felismered, hogy nem helyesen teszed.

Valószínűleg nem két nap alatt jutott oda a férjed, hogy elhagy, és nem is örömében, hiszen nyilván ő is a családjával akar maradni. De elhanyagolva sem akarja leélni az életét.

Mégis azt gondolom, amit mondott, csak figyelmeztető segélykiáltás, hátha a fejedhez csapsz. Sajnos, azt látom, nem, mert inkább igazat akarsz adatni magadnak mások által ebben a helyzetben.