Milyen élet vár egy szexuálisan túlfűtött, kalandos nőre?

Két személyiség lakozik bennem. Odaadó társ és egy kalandvágyó r#ba€C. Most kapcsolatban vagyok, fontos a párom, szeretem, tökéletes társ, az ágyban minden pöpec, a szerszáma is rendben van. Nincs okom panaszra, tényleg. Amikor szingli voltam, faltam a férfiakat. Élveztem azt az életet, mert minden nap tele volt izgalommal, ingerrel, az élet pezsgő volt és kalandos, az egóm meg az egekben :)) Alapvetően egy elkényeztetett ember vagyok, szeretek mindent megkapni amit akarok (és elérhető), a magam kényelme és szórakozása, kényeztetése nekem igencsak fontos. Mert amúgy hamar elfog az unalom. Nem a párommal, az élettel kapcsolatban. A társadalommal kapcsolatban, a napi rutinnal kapcsolatban. Unom. A gyereknemzésben sem találok túl sok értelmet, a magam számára pedig egyáltalán nem. Minek? Hogy beléphessen ő is a mókuskerékbe..? Tanulja szét az agyát, hogy aztán szétdolgozhassa magát, hogy része legyen a gépezetnek és fogyásszon csak, vásároljon, aztán szüljön kölköket akik megint csak robotoljanak meg fogyasszanak. Gazdaság. Ameddig d*gtam össze-vissza addig legalább minden érdekesebb volt. Ja, olyan választ nem kérek, hogy micsoda szörnyeteg vagyok, ezek normális emberi érzések, a szex és a hódítás pedig a legerősebb boldogsághormont szabadítja fel a világon. Legalábbis nálam biztosan.