Nimfomániás lennék?

Előre leszögezném, hogy nem szeretnék itt ismerkedni, úgyhogy az ilyen jellegű priváttal kérlek kíméljetek.

Mikortól vagy mitől számít valaki nimfomániásnak?

19 éves lány vagyok, kb.amióta az eszemet tudom foglalkoztatott a saját testem, emlékszem, hogy nagyon korán elkezdtem önkielégítést végezni. 13 évesen vesztettem el a szüzességem. Voltak komoly kapcsolataim, tehát elvileg tudok érzelmileg kötődni. A szex volt viszont számomra a legfontosabb a kapcsolataimban, de ez úgy vélem, hogy akár normális dolog is lehet. Magához a szexhez nekem nem kell semmiféle érzelem, az első alkalmam sem volt különleges, nem is igényeltem, de már nem is emlékszem rá. Ha valakivel megvan a kölcsönös vonzalom, bizalom én egyből gátlántalanul vevő vagyok bármire. Nem volt őrült sok partnerem, mindössze 5, ami lehet, hogy másnak már sok, de ha nimfomániás lennék, akkor bizonyára több ember felé engedtem volna a csábításnak,nem?

Az orgazmust el tudom érni egyedül is és bármilyen partnerrel is, másokhoz képest még talán hamarabb is. De utána nem érzem magam kielégültnek. Napi 3-4 szex után, ha mindig, vagy akár többször is elélvezek, ugyanúgy kívánom. Maszturbálni is van, hogy 2-3szor csinálom egy nap. Folyamatosan ezen kattogok, igazából rengeteg embert megkívánok a buszon, utcàn, bulikban, de nagy nehezen tűrtőztetem magam. Szexkapcsolatot folytatok egy sráccal, de neki elég heti, kétheti egy alkalom, én viszont megőrülök. Mindenkivel a szexről beszélgetek, szinten mindig azon járnak a gondolataim. Az is megnehezíti a helyzetem, hogy a bdsm iránt érdeklődöm, és ha legalább csak egy kicsit nem vagyok szubmisszív helyzetbe állítva, akkor már kevésbé élvezem a dolgot.

Mi tévő legyek? Ugye ez a fiatalságom múlásával eltűnik és lenyugszom? Ugye ez nem nevezhető valamiféle betegségnek? Nem akarom, hogy később rámenjen egy komoly kapcsolatom.

Sportolással és a gondolataim leírásával próbálom oldani magamban a feszültséget, de túl sokra nem megyek vele.