Miert kell husegesnek lennem egy parkapcsolatban? Hisz attol meg ugyanúgy szeretem a pasimat ha neha sexelnék mással is

A monogámia kulturális örökség, valahol nem alakult ki. Azért próbáldmeg azt elképzelni, hogy a pasid másik lánnyal van időnként, gondolom nem esne jól.

Esetleg próbálkozz meg alternatívaként online szexszel, ott legalább nincs fizikai kontaktus.

Egy kapcsolatban, ha nincs előre megbeszélve, általában ketten vannak.

Nem hurcolászunk másokat is az ágyunkba.

Ha nem akarsz hűséges lenni, ne élj kapcsolatban. Vagy keress olyan pasit, aki ezt elfogadja.

Én szintén több pasassal kavarok, de ezt mindegyik “résztvevő” tudja, és elfogadja. Nekem most így jó.

Nagyon jó és jogos kérdés.

Csakhogy ez már a tabudöntögetés belépőszintje.

Gondolj bele.. ezzel megkérdőjelezel egy alap dolgot a társadalmunkkal kapcsolatban, ráadásul mindezt úgy, hogy egyébként nyílt titok az, hogy a kapcsolatok nagy részében szerepet játszik a félrelépés :)

Ezért is hívjuk/hívják képmutatónak a mai társadalmat/világot.

Egyébként az emberek (többsége) nyilván nem monogám. Genetikailag nem erre vagyunk programozva.

Társadalmunk mostani állapotának megformálásában nagy szerepet játszott az egyház. Az itt jelenlévő egyházak pedig szóban család centrikusak, és a "hagyományos" férfi+nő = gyerekek modellt veszi alapul.

Én mindig lázadó voltam, sosem álltam be a sorba, csak hogy olyan legyek mint a többi.. ez nekem nem életcélom, nekem első az egyén boldogsága, és én például egy kapcsolatban nem érzem jól magam! Ha tetszik ha nem, ez így van! Nem vagyok boldog hosszútávon egy nő mellett, fontos a szexualitás, és szükségem van a változatosságra. Ahhoz pedig új nő kell.

Én leküzdöm az életemben, a kábítószert, a cigarettát, az alkoholt, mert van akaraterőm, nem élek ezekkel a szerekkel, viszont a nők hajszolását nem tartom károsnak, így nem is vonom meg magamtól azt a gyönyört amit ők nyújtanak nekem.

Az már csak "súlyosbítja" az esetem, hogy finoman szólva sem vagyok érzelmileg a topon. Nem voltam még sosem szerelmes, a családomra is úgy tekintek, hogy van, és ha kell segítek nekik, de nem dőlne össze a világ vagy nem törnék össze ha elvesztenék bárkit is belőlük.. hiszen ez az élet rendje. Az sem tört meg ahogy apám elvesztettem, nem értem akik képtelenek túllépni az élet dolgain. <- Ezt azért írtam, mert egy kapcsolat vége is ilyen.. Ha vége van akkor azt el kell tudni fogadni, és menni tovább, keresni mást.

Micsoda önzőség az, ha valaki kisajátít egy másik embert?

- csak velem szexelhetsz

- csak velem csinálhatsz ezt és azt, főleg "intim" dolgokat..

Ez az én olvasatomba szánalmas, és teljesen felesleges.

Az ember önként ketrecbe zárja magát, és elfojtja a vágyait.. és mint tudjuk az elfojtott vágyak azok sosem eredményeznek jó dolgokat.. konkrétan frusztrált lesz az ember, és a frusztrációját a partnerén fogja kiélni, ezzel létrehozva egy toxikus kapcsolatot.. kinek jó ez? Senkinek..

Utolsó bekezdés.. társadalom...

Mivel nagyon lassan változik, és a "nagy tömeg" nehezen befogadó az új dolgokra, így ez a helyzet nem fog egy könnyen megváltozni.. pedig egyébként szerintem ez pont a nők részére hátrányos, hiszen ők azok akiket azonnal beskatulyáznak, rib ancoznak és értéktelennek könyvelnek el.. és ez pedig a férfiak részéről borzasztó álszent dolog! Miért csinálnak úgy mintha a nőknek ne lehetne vágya? Holott mikor kettesben vannak a nővel azt várják, hogy a nő legyen tüzes és kívánjon..

Na és itt jön a tipikus pasi probléma.. ha engem kíván, akkor kívánhat mást is.. és mikor leesik a tantusz, hogy hoppá ez a nő nem velem akar lefeküdni, nem engem akar szétlovagolni, nem az én farkamról fantáziál akkor bejön a képbe az ego, ami pedig irigy.

Szóval ez egy ördögi kör.. Kitartást lányok, én azt mondom merjetek élni! :)