Mi az az életkor, amitől kezdve egy férfi csak prostituálttal veszítheti el a szüzességét?

Azzal derül ki, hogy elmondod. Tehát nincs külső jele?

Miért szabadkozol és keresel kifogásokat, amikor ott van előtted egy nő, aki kívánja, hogy szexeljetek - ez valódi probléma. Nem az, hogy te már átléptél a szexuális élet egyik szakaszán vagy sem.

Ha prostival malackodtál egyet, és ezt mondod el a csajoknak, hogy reagálnak? - Persze miért mondanád el? Hát ez az? Ugyan annyi indokod van ezt is elmondani, mint azt, hogy még nem volt tapasztalatod nővel szexuális téren.

Próbáld már ki, hogy az nőnek elmondod, aztán nézz nagyokat. :)

Ez a szüzesség dolog túlértékelt és csak a magabiztosságodat rombolja. Egy önbizalom hiányos ember szerinted mindenkinek vonzó?

#20 azért amit itt leírsz, az nagyon erős dolog. Te konkrétan betegségként éled át ezt az egészet. Vajon meg tudsz-e gyógyulni ebből az elméd által gerjesztett állapotból azáltal, hogy szexelsz egyet? Ha igen, akkor tedd meg. Bár én beszélnék ilyen gondolatok mellett egy pszichológussal, mert ez a fajta gondolkodásmód más gondok esetén is előjöhet. - Komolyan mondom! Nem fikázás, vagy trollkodás miatt.

Érdekes, hogy így élted meg.

Nem erős, ezt éli meg egy 27-28 éves szűz.

Eleinte büszkén viseltem, mert az igazira vártam. Aztán amikor megbántottak páran, meg komoly hátrányát éreztem... akkor kezdett zavarni. 25 felett pedig magányba burkolóztam. Egyszerűen annyira eltávolodtam a nőktől, olyan mélységekbe jutottam, hogy tényleg elkezdtem megkérdőjelezni a saját szexuális orientációmat is.

Voltam pszichológusnál is, pszichiáternél is, szedtem bogyót is egy évig. Mondjuk az másban segített. Egy lusta lúzer voltam, aztán rendbehoztam legalább a karrier részét.

A lényeg, hogy ez nagyon nem egy kreált doloh. Mondom, egy tünet, ami visszahat és felerősíti a problémákat.

Látszik, hogy neked ez természetes és mindig működött. Soha nem fogod csírájában sem megérteni az ilyen férfiak lelkivilágát. Szerintem endedd el...

Ja és a gyógyulásról.

Nekem egy szép igényes lány volt az első. Egy percig nem bánom, hogy fizettem érte.

Utána a gyógyulás útja fokozatos volt. A szüzesség csak egy kis puzzle elem a nagy képben. Segít legyőzni a saját réminket. Azt bánom, hogy nem 22 évesen mentem el.

Senkinek nem mondom el... nem kell erről tudnia nőnek, ennyire hülye nem vagyok. Pont ezt győztem le. Viszont egy nem létező dolgot behazudni sokkal neccesebb, mint valamoről nem beszélni. Azóta minden sokkal könnyebb, a randizás és a kapcsolat is :)

Igen és még annyi, hogy érdekes, mennyire hat ki ez a személyiségre.

Amikor szűzként randiztam azzal a lánnyal pár éve... beleméztem a szemébe, és láttam hogy nem egy önbizalomhiányos szart akar. Hiába nem mondtam el, hiába kamuztam hogy barátnővel vesztettem el... kiszagolta. Más a kisugárzása egy idős szűz férfinak. Más a szaga. Más a tekintete ... ezt le lehet tagadni, de nem lesz hiteles és a lány kiszerethet hamat. Persze nem rendszerint mindig ez van... de én mindig beszívtam.

Mindegy már megoldódott, sokat kellett még dolgoznom a jellememen, de sikerült. Persze, hogy betegségként tekintek rá... és ez normális is szerintem. Te is ezt tennéd...

#Persze, hogy betegségként tekintek rá... és ez normális is szerintem. Te is ezt tennéd...

Továbbra sem tartom egészségesnek, hogy valaki betegségként tekint erre.

Azt végkép nem tartom normálisnak, hogy ha valaki betegnek gondolja magát a szexuális élete miatt, nem megy el egy szexológushoz, vagy egy szexuál pszichológushoz. Azok, akik azt gondolják, hogy betegek, és hogy ez normális, és ezért nem kezeltetik magukat, nem foglalkoznak a gyógyulással, azoknak szerintem olyan bajuk van, amivel nem mernek szembenézni.

És te nem ismersz, nem tudod, hogy én mit tennék, de a feltételezésed szerint a világ valahogy működik, ami tudatos torzítás. Remélem még nem egy rögeszme.

Én 25 éves koromig nem szexeltem. Érdekelt, de annyira nem, hogy tegyek is érte. Voltak fontosabb dolgaim. Amikor érdekelt, elkezdtem csajozni. Nem adtam fel, önismeretet és magabiztosságot tanultam, nem sajnáltattam magam, hogy más szemében szánalmat keltsek a saját magam koholta gondolataim miatt. Nem hagytam, hogy a társadalmi elvárások befolyásoljanak.

Jólvan, és ezzel most én mit csináljak?

Nekem pszihológai problémát okozott, voltam pszichológusnál, pszichiáternél és otthagytam egy rakás pénzt. Eskü a prosti 1-2 alkalom ezekhez képest olcsó mulatság.

Nem értem továbbra sem hová akarsz kilyukadni. Bizonygatod, hogy nem vagyok normális. Igen szorongó, érzékeny típus vagyok, mindig is baromi nehezen nyíltam meg a nőknek. Nem tudok elmenni az emberek véleménye mellett, és nem is akarok.

Lehet azt gondolod torzult a világképem, de én igen is sok lánnyal kerültem kapcsolatba szűzként, és igen negatívak a tapasztalataim. És ne mondd nekem, sőt senki ne mondja nekem ezt a hatalmas f..szságot, hogy nem kezdesz el gondolkozni, mi a fene történt a másikkal ha 25 évesen még szűz.

Igen én is elkezdenék egy nő esetén is. Vannak sokan akiknek lelki problémát okoz úgyszint és inkább eltávolodnak a férfiaktól.

A lényeg tehát röviden, ha zavar pszichésen hogy szűz vagy, félsz emiatt, szorongasz, megaláztak miatta stb...akkor nem az a megoldás bakker, hogy eljársz méregdrága terapeutákkal, akik bebizonyítják hogy semmi baj veled, majd felírják a gyógyszert.

Nem. Akkor tenni kell ellene és kész. Én tettem, elmentem. Leküzdöttem. Megoldottam. Már nem zavar. Ennyi.

Ha csóró polcfeltöltő szar vagyok, akkor nem kezdek el pszicjiáterhez járni, hogy minden szuperjó velem, király csórónak lenni... hanem TESZEK ellene. Tanulok, vállalkozok, dolgozok.

Pont így van ez a szüzességgel is. Ha zavar, akkor teszek ellene. Csajozok ezerrel, ha nem jön be emiatt akkor prosti, és továbblépés. Te máshogy oldottad meg, egészségedre. Én meg így... fogadd el... én cselekedni akartam, nem a lelkemet babusgatni, hogy minden jó így.