Miért ítélik el az emberek a nyitott kapcsolatot?

Nem ítéljük el. Akinek erre van igénye csinálja. Úgyis addig tart mint a nyári zápor, mert szexen kívül, nincs ami összetartsa.

Mindamellett azért vagy kapcsolatban valakivel, mert őt szereted. Nem csak a szex végett, hanem mert kiegészít, megért, segít, melletted van, jó társaság. Ezek megmaradnak akkor is, ha már idősebb korban megszűnik a szexuális vágyad. Ezért egy mongám kapcsolat, mindig értékesebb, és tovább tart mint egy poligán...

Ne ez jó ez a kérdés :-)

Soha neméltem a társadalmi normák, szokások, és berögződéseknek. És soha nem akartam senkit sem birtokolni :-) Vagyis akkor és oda ment a párom ahova akart. Sztem még mindíg jobb akár nyíltan akár titokban nyitott kapcsolatban élni, mint otthon idegeskedni és nem megélni a vágyainkat, csak valamiféle kultúrához és hasonlókhoz kötődés miatt.De az meberek többsége ugye tulajdonlást akar, legyen szó a másikról, vagy vagontétgyakról, hogy enyém tied stb stb.

Én meg az "éljük ki-meg a vágyainkat nyíltan" híve vagyok, sokkal nyugodtabb kiegyensúlyozottabbak leszünk mindketten hosszútávon.

A szerelemnek nincs mértékegysége és nem is mérhető. A másik ember érzelmeinek mélységébe sem látunk bele, így mindenki a saját korábbi tapasztalataiból indul ki. Aki még nem élte át a szerelem igazi mélységeit, viszonyítási alap híján az is azt hiszi, hogy az ő szerelme az igazi, és nem is érti, mit kell ezen annyit rugózni. Nekem közel 50 - mint utólag kiderült, felejthető - kapcsolatomba és egy elrontott házasságomba került megtalálni azt a nőt, aki az élet minden területén társam, és akivel a szerelem olyan feneketlen bugyrait jártam meg, melyek létezéséről korábban sejtelmem sem volt, pedig jópárszor hittem azt, hogy révbe értem.

Nem mondom, hogy ez a jó, ez a követendő. Csak azt mesélem el, hogy nem illünk össze mindenkivel egyformán. Nem tudunk mindenkit egyformán szeretni, és nehéz megtalálni azt a személyt, akivel minden klappol. Ráadásul nehéz és kényelmetlen a társkeresés útja. Érzelmi viharok, remények, csalódások kísérik, így nem csoda, hogy a legtöbben leragadnak a harmadik-negyedik próbálkozás után, feladják, mondván, nekik ezt dobta a gép. Aki pedig nem találta meg az igazit, aki még senkinek sem volt az igazi, az nem érti, hogy az igazi szerelem a világ legönzőbb érzelme. Mindent a párunktól akarunk, kapni és mindent a párunknak akarunk adni. Ő a mi PÁR-unk, vele vagyunk egy PÁR, és ebbe nem fér bele harmadik személynek még az árnyéka sem.

Szóval szerintem aki nyitott kapcsolatban él, az, noha azt hiszi, nem igazán szerelme. Ez nem az ő hibája, csak még nem találkozott azzal a személlyel aki mellett fel sem merül benne, hogy esetleg más is létezik ezen a sárgolyón.