Miért ilyen igazságtalan az élet? Van aki szexelhet minden nap a barátnőjével, van akiknek a prostik maradnak.

Ha ilyen rinyagép vagy, ne is csodálkozz rajta, hogy nincs csajod....

A depresszió meg a negatív életszemlélet nem éppen muffmágnes tulajdonságok.

Nekem is össze jött. Jó mondjuk nekem 15 éves korom végén de össze jött. És én sem néztem ki valami jól akkoriban. Szóval ne sajnaltassatok magatokat hanem ismerkedjetek. Ha Mohamed nem megy a hegyhez akkor Mohamed megy a hegyhez!

17l

Nem egészen, mert a bombázó prostikat sem dughatja akárki. A tekintélyes, illetve luxusprostik nem fogadnak akárkit, illetve csak a felsőbb réteg tudja őket megfizetni.

Szóval pontosabban: van, akinek a csúnyácska, igénytelen prostik maradnak. Na ez a nem semmi.

amúgy voltál is már örömlánynál,vagy ez csak egy drámai hatásfokozó?

már csak azért mert aki volt már 20-30 alkalommal 5-6 fullosabbnál,azok ritkán szoktak siránkozni.

Mennyi rinyagép van itt te jó isten...

Ha elkezdenéd építeni a személyiségedet akkor jutna neked is nő. A külsődön is lehet változtatni.

Bár én nő vagyok, mégis kérlek hallgass meg. A nőknél se jut mindenkinek szex. Csak azoknak akik jól néznek ki. Igen, mondhatnám hogy igazságtalan az élet, de ez a férfiak miatt van. Mert nekik csak fullos nő kell.

Én úgy döntöttem javítok magamon. Nem a férfiak miatt, magam miatt. Hogy jól érezzem magam a bőrömben.

Régebben nem volt életem, semmi hobbim, csak ültem egész nap a gép előtt. Az iskolába járáson kívül nem csináltam semmit. Húztam mindenre a számat, lusta voltam. Nem takarítottam, nem tudtam főzni, mindent anyámra hagytam mint egy óvódás.

A fogaim már elrohadtak, csálén álltak, sárgásak voltak. Tiszta ragya voltam, mert az önsajnáltatás miatti stressz pattanásokat okozott nálam.

Nem foglalkoztam a ruháimmal, a bőrömmel, a hajammal, a szájszagommal. Igénytelen voltam és egy szánalmas lúzer.

Istent hibáztattam azért mert nekem nincs életem.

Aztán az iskolából kilépve elgondolkoztam. Hogy milyen élet ez...

Elkezdtem dolgozni, és mivel még otthon laktam, ezért az első pár fizetésemet úgy ahogy van elherdáltam. De ez segített előre jutni. Elkezdtem komolyan foglalkozni azzal hogy milyen ruhák illenének az alkatomhoz, hogy milyen szín állna jól az arcomhoz meg ilyesmik.

Elmentem megcsináltatni a fogaimat, vettem új ruhákat, megcsináltattam a hajamat, elmentem a bőrgyógyászhoz, kikértem egy sminkes barátnőm véleményét, megtanultam hogyan kell jól ápolni az arcbőrt.

Megtanultam sütni, főzni, elkezdtem tervezgetni hogy hogyan győzzem le a lustaságomat, konkrétan rendmániás lettem azóta.

Aztán mikor kívülről végre magabiztos voltam, úgy döntöttem elkezdek ismerkedni. Viszont nem kifejezetten pasit akartam fogni, ezért új hobbikba kezdtem.

Elkezdtem gitár leckéket venni, aztán lovagolni tanultam meg, majd nyelvtanfolyamokra mentem stb. stb.

Kb. mindent kipróbáltam ami egy kicsit is érdekelt.

Őrültségeket kezdtem el csinálni, a félelmeimet próbáltam legyőzni.

Félek a magasban, mégis hőlégballonra szálltam. Félek a fulladástól, mégis leugrottam a jóó magas ugródeszkáról, félek a kígyóktól, mégis megfogtam egyet, sőt, a vállamon pihent pár percig a kis dög :)

Elkezdtem önkénteskedni, mesét olvasok a kórházban lévő gyerekeknek, kutyusokat sétáltatok és bébiszitterkedem a szomszédaimnak.

Nem felvágni akarok ezzel, csak szeretnélek rávilágítani arra hogy magadban kell keresni a hibát, önmagad miatt kell megváltoznod, akarnod kell hogy jobb legyél, nem a lányok miatt, hanem hogy legyen önbizalmad!