Ti szakítanátok ezért a csajotokkal?

"elmondanátok mi a francnak?"

Tudod a világ nem csak olyan mint amit ismersz. A világ mindig is borzasztó hely volt és mindig voltak és lesznek benne szélsőséges helyzetben lévő emberek. Nekem pl. örökölt adósságot kellett fizetnem, támogattam a testvéremet, hogy legalább ő tovább tudjon tanulni, meg egyéb eseti dolgok, pl. el kellett temetnem apámat. Az enyémnél sokkal rosszabb helyzetek is voltak és lesznek, akár ebben az országban is és nem is kevesen. Lehet, hogy te soha nem voltál ilyen helyzetben, nem születtél ilyen helyre és körülmények közé, ne is legyen így. A probléma az, hogy emberek képtelenek felfogni mások helyzetét és tényleg nincsenek tisztában, hogy milyen az élet másik oldala. Meg azt még hozzátenném, hogy ez egy ördög kör is. Mert aki ennyit dolgozik annak nincs ideje sok mindenre, így többet is költ, de mivel többet költ így továbbra is többet kell dolgoznia.

Mellesleg szerintem igenis tudjon dolgozni valaki legalább 12 órát intenzíven. Nem azt mondom, hogy így kell leélni egy életet, de szokja néha. Félelmetesen ellustultak mára az emberek az országban. A régióban pedig nálunk a legrosszabb a termelékenység egy dolgozó adott munkaórájában. Ha nem csal az emlékezetem talán csak a románoknál rosszabb és a lengyeleknél a legjobb, még jobb mint a cseheknél. Én munkaadóként ha nem muszáj nem dolgoztatnék ennyit és ha nem fontos adott munkaidő alatt sem hajtanám feleslegesen az embereket. De ha valami miatt a szükség úgy kívánja, akkor elvárnám, csak a baj az, hogy az emberek zöme ma már ilyen esetekben nem képes teljesíteni. Elég kiakasztó tud lenni az emberi alapanyag zöme és most nem csak fizikai munkáról beszélek. Persze ezt most mindenki magára veszi és bedurcizik, bár nyilván az teszi, aki sejti, hogy az ő esetében ennek van alapja.

Az, hogy valaki mennyire robban le pedig genetika kérdése is. Mivel nem szelektáltan és megtervezetten szaporodunk így az szerencse kérdése. Én 30 éves vagyok és lerobbantnak nem mondanám magam. Igaz nem is mostanáig dolgoztam így mint említettem és persze van némi fájdalmam, de nem akadályoz és senki nem látja, vagy tudja. De ismerek olyanokat persze akik jobban lerobbantak. Abban a munkában és tempóban vagy a térde, vagy a gerince lett tropa elsőként az embereknek. Külsőre pedig majd 10 éve nem változtam. 23 évesnek nézek ki, szóval nem lesz ettől még valaki kiélt külsejű feltétlenül.

De az alap kérdések szempontjából ezek valójában nem számítanak. Ez mind empátia és tolerancia kérdése lenne és ha valaki rendelkezik ezekkel, akkor ilyen sok munka se menne egy kapcsolat rovására. És nem vizet prédikálok, én fordított esetben soha nem voltam se nyűgös, se követelőző, se ingerült. Tegnap előtt is pl. én iszonyatosan be voltam indulva, de tudtam, hogy a barátnőm fáradt és eszembe nem jutott zaklatni és elkezdeni olyat, ami nem feltétlen esett volna a legjobban neki és ami miatt még fáradtam lenne. Az ilyenek semmiségek, csak egyeseg annyira énközpontúak, hogy ilyeneket nem tudnak kezelni