Tegyül fel, h rövid de jó részeg beszélgetés után lefeküdtetek valakivel. Tudnátok rá ezekután idegenként tekinteni? Mondjuk ha meglátod az utcán.

"Vagy csupán ösztönlények vagyunk és a másik a saját élvezetünkre kellett?"

Ez egyénenként eltérő! Én nem tudnék rá idegenként tekinteni. Persze az is igaz hogy rövid beszélgetés után nem mennék szobára, részegen meg főleg nem. Szeretek csúcsteljesítményt nyújtani (magamhoz mérten).

F29

Velem is előfordult már, hogy egy egyetemi buli során többet ittam a kelleténél és aznap este lefeküdtem egy hirtelen nagyon szimpatikus (addig teljesen ismeretlen) évfolyamtársammal.

Józanul egyáltalán nem is tetszett a srác, a sör szépítette meg valószínűleg.

Az nem igaz, hogy a saját élvezete re kellett a másik. Részegen azt is hiheted, hogy megtaláltad az igazit, mert az alkohol átállítja az érzékelésedet, gondolkodásodat.

Az is lehet persze, hogy csak kihasználni szeretett volna ebben az esetben a másik, de szerintem mindkét eset ugyanolyan jellemző.

21/N

Nekem volt olyan eset is, hogy még csak nem is olyan részegen és kicsit homályba így voltam valakivel. Hogy 30 perces beszélgetés után már egymás szájában voltunk. Bár ott tovább végül is nem ment a dolog, mert közbe szólt más. de amúgy ment volna tovább a dolog. Illetve ott valahogy annyira képtelen módon, de ez valahogy bennünk akkor úgy volt, hogy ez így komolyként indul. 2 napra rá találkoztunk. Valahogy teljesen józanul és napfényben már nem egészen olyannak láttam. Ilyen Marion Cotillardból hirtelen az Exorchist főszereplője lett:D De amúgy is két külön világ voltunk, illetve tett valamit akkor este, amivel megmentett. Vagyis, hogy fel sem merült, hogy bármi lehet onnantól kezdve köztünk és nem kellett megbántanom. Ebben az esetben annyira nem lett volna kellemetlen látni alapból.

De más esetben, mikor olyan mellett keltem fel, akiről nem nagyon tudom akkor még, hogy kicsoda, illetve azt se tudom hol vagyok, az azért már rettenetesen kellemetlen. Hogy ott hogy jutottam odáig azt nem tudom, mert annyira részeg voltam. Bár sok ilyen esetben nem hinném, hogy sok történt volna, mert részegen nekem az esetek felében nem áll fel. Tompulnak a külső és belső ingerek és ingerek hiányában elmarad az előadás. Viszont egy-két ilyen esetben, mikor később láttam egy-egy ilyen lányt, akkor nagyon zavarban voltam. Szinte bujkáltam és nagyon reméltem, hogy nem vesz észre. De nem igazán vettek észre, volt hogy már évek után láttam és rám nézve sem ismert már meg.

Mint említettem az utóbbi esetekben, hogy nem tudom mi volt a mozgató rugó, mert pusztulat részegség és filmszakadás volt. Nem érzem magamat ösztön lénynek. Illet hazudok, mert a néhány ilyen eset zömmel akkor történt, mikor felejteni akartam, meg dühös voltam.

Az első esetnél pedig alapvetően nem csak egy ilyen alkalminak indult, akármilyen képtelen volt is. Mert amúgy nálam nem 2 perc mire beindul valami egy lány iránt és én soha nem akartam alkalmit, soha nem akartam csak úgy meghúzni egy lányt.

Viszont elmondható, hogy mindegyik miatt szégyellem magam. Nyilván az utóbbi példák miatt sokkal jobban. Tényleg nem tudom elmondani mennyre borzasztónak tartom és nincs rá mentség és tényleg mocskosnak érzi magát az ember.

És igen a szégyen miatt is megváltoztat mindent. Meg elve, hogy ha már összekerülök valakivel, onnantól számomra nem ugyan az. Ha nem lett végül komoly azokból amiknek én úgy úgy mentem neki, akkor igen csak zavarban voltam, hogy ha találkoztunk utána. Vagy még akkor, mikor elmúltak az érzelmek és utána is nagyon zavarban vagyok, hogy ott vagyok egy lánnyal szemben, akivel lefeküdtem sokszor és közben meg már nem érzek semmit. Ha meg még érzek, akkor meg azért van zavarban az ember, mert akkor számára teljesen természetes lenne az, amit régen "napi rutinban" megélt, de nem teheti meg, mert már nincsenek együtt. Így kellemetlen, hogy vissza kell fognia magát. Nekem egy ilyen esetem volt, bár nem kellett volna. Ha "letámadom", akkor simán az ágyban kötöttünk volna ki. De így meg palira akart venni és játszani akart volna velem, hogy óvatos voltam. Utólag hála istennek, hogy óvatos voltam és nem lett semmi újra. Mikor újra találkoztunk, akkor majd 10 év telt el, ő volt az első barátnőm. Azóta is telt már el idő, de most elsőként iszonyatos indulat hatalmasodik rám, mikor eszembe jut. De valahogy képtelen módon még mindig érzek valamit és emiatt még idegesebb leszek. Az biztos, hogy ha most találkoznék vele, akkor nagyon zavarban lennék, pláne akkor ha a barátnőm is ott lenne velem. Bár ő még inkább zavarban lenne, mert az utolsó mondatok szerintem számára megsemmisítőek voltak. Tudhatta, hogy ő mit tett és tudhatta, hogy tökéletesen igazam volt mindenben. Én ha az ő helyében lennék elsüllyednék szégyenemben, ha lenne egy ilyen összefutás