Igaza volt annak a lelkésznek, aki ezt parancsolta nekem?

Meleg keresztény férfi vagyok. Ne sápítozzon egyetlen homofób, begyepesedett gondolkodású sem, amikor ezt a két jelzőt együtt olvassa. Egy meleg ember nem szeretheti a Teremtőjét? És mielőtt a botránkozók elkezdenének bibliai helyekkel jönni, hogy utálatos és fertelmes az Úr szemében, ha férfi férfival hál, elmondanám és akár egymás után ötvenszer is leírom, hogy a gyenge felfogásúak is megértsék: soha nem voltam másik férfival úgy együtt, tehát nincs miért ajvékolni és levegő után kapkodni. Akkor honnan tudom magamról, hogy meleg vagyok? Hát onnan, hogy tudom, kikbe tudnék szerelmes lenni, kik tudják rabul ejteni a szívemet. Nem vagyok ábrándos lelkű tinédzser, aki majd kinövi eme rendetlen hajlamait. Már a negyedik X-nél tartok. De most lenne valaki az életemben, egy férfi, aki szintén hívő, mint én. Testies dolgokba ő sem akar belemenni, csak gyöngéd, baráti ölelésig akar elmenni. De lenne végre valaki, akihez tartoznék, akivel beszélgethetnék, akivel megoszthatnám a bánataimat és az örömeimet. Aki mellé leülhetnék és együtt nézhetnék vele filmet. Akinek a vállára hajthatnám a fejemet, amikor szomorú vagyok. Tanácsot kértem egy lelkésztől, mit tegyek. Ő kategorikusan azt válaszolta: Neked nincs jogod az ilyen jellegű boldogsághoz. Még akkor sem, ha a közösülésről lemondasz. Még a lájtos szerelmet is kerülnöd kell. Te élj egyedül és elmélkedve. Vezekléssel töltsd a napjaidat. Vezekelned kell a hajlamokért, amelyek benned vannak, még akkor is, ha soha nem élted ki őket. De ott vannak benned. - Ezt parancsolta nekem a lelkész barátom. Ezért felhívtam azt a fiút, aki életem hátralévő részét szebbé tehette volna, és azt mondtam neki, ne találkozzunk többé. Jól tettem vajon, amit tettem? Jól tettem, hogy hallgattam a lelkészre? Megmentettem ezzel a lelkemet? Valóban önkéntes örökös büntetésben kell élnem amiatt, mert ilyen hajlamok vannak bennem?