Magyarországon miért ilyen megkeseredett, gonosz és reménytelen az ismerkedés, ha valaki meleg?

Mostmár nem zavar úgy a megkeseredettség, mint néhány évvel ezelőtt.

Nemrégiben (néhány hónapja) kezdtem bele ismét az ismerkedésbe (úgy alakult, hogy kiléptem az előző kapcsolatomból, szóval evidens, hogy újra ismerkedem:) ), és azt vettem észre, hogy a társkeresős oldalakon az ismerkedés rosszabb és kellemetlenebb mint valaha.

Sok a megkeseredett, gonosz ember, nem nyitottak, fáj nekik az élet, hazudnak, arrogánsak minden ok nélkül, úgy érzik az emberek mintha támadnák őket, pedig még épp el sem kezdtünk beszélgetni.

Személyesen mostmár évek óta próbálom a fejemben kitalálni mi a helyes módszer, vagy, hogy kit és hogyan tudnék leszólítani, de pofont nem szeretnék a végén kapni, így ebbe még nem mentem bele. :D

A meleg szórakozóhelyek szimplán nem az én világom, nem a villogó meleg vagyok - "kiöregedtem" már a hajnalig tartó buliból és iszogatásból...

Húszas éveim közepén járok, és olyan szempontból elszomorító a partnerkeresés gondolata, hogy szeretnék már "megállapodni", megállni, megnyugodni valaki mellett - de a mai meleg társadalomban szinte lehetetlen, vagy nagyon kicsi az esély erre (persze fel SOHA nem fogom adni), mert ahogy fentebb is írtam, a meleg férfiak roppant megkeseredettek.

A jelenlegi politikai klíma és helyzet ellenére, de szeretem Magyarországot, szeretek itt élni, szeretem a szokásainkat (a többségi társadalom megkeseredettsége ellenére is), szeretem a munkám, szeretem itt az életem.

Persze szívesen kipróbálnám milyen az élet külföldön... de csak az ismerkedések végett "üldözzem" el magamat?

Abban is gondolkodtam, hogy lehet én "szeretnék" sokat, de ha végig gondolom, akkor nem biztos, egy kiegyensúlyzott, férfias szellemi és testi partnert szeretnék az oldalamon látni, aki szereti magát és szereti az életét. Jó lenne valaki oldalán megöregedni, fejlődni, együtt.