Hogy fogadjam el magam és lépjek túl a depresszión?

Itt anon vagyok szóval bátran merek beszélni róla. Mostanában egyre jobban érzem hogy nem vagyok normális és sose lesz teljes az életem biszex/melegként (nemtudom pontosan). Kb 2 éve eléggé belezuhantam a gödörbe és azóta szinte folyamatosan rosszul vagyok. az elmúlt két hétbe még rosszabb lett, naphosszat csak iszok és cigizek de részegen is érzem ezt az állandó ürességet az életemben. Egyszerűen semmiben sincs szerencsém az életben. Állandóan azt kell látnom hogy másnak milyen sikerei vannak, miközbe én szopok hogy elérjem a céljaimat (amik alig vannak) de általában a vége előtt valami máshogy alakul és nem sikerül. Barátaim nem nagyon vannak, nem nagyon értik mi van velem. Szüleimmel se tudok beszélni. közösségbe igyekszek vidámnak tűnni. Van egy barátom de belőle is egyre jobban kiábrándulok, viszont tudom hogy ha mégis szakításra kerül most a sor akkor mégjobban összeomlok mert ő volt az egyetlen biztos támasz az életemben de mostmár ő is alig ír alig beszélünk, elvárná hogy mindent én csináljak én írjak először stb. Mint mondtam a pia meg a cigi se segít már semmit, meghalni pedig félek pedig tudom hogy optimális lenne. Bocs a lelkizésért. Mit ajánlatok hogy legalább ezt a pár kritikus hetet kibírjam?