Mi a teendő, a tanácsotok, ha félek a kapcsolattól, félek, hogy nem, hogy nem tudok szeretni, vagy csak egy rövid ideig?

23 éves vagyok, passzivnak érzem magam.

Nem merek kapcsolatot senkivel, mert attol félek, hogy nem leszek képes viszont szeretni.

Pedig nem érzem azt, hogy nem lennék jo kapcsolra, sőt...

De bizonytalanok az érzéseim, hullámoznak, probálom megérteni kivagyok, de néha összezavarodom.

Nagyon rámentem a barátkozásra, de ha valaki szeretne valamit tőlem, akkor nem vagyok képes többre, csak arra hogy max ismerőse legyek és támogassam abba, hogy legyen fiuja. Pedig szeretik a tulajdonságaim, laza, nem nyavajgok, fiusan tolom, káromkodom, rendes, kedves vagyok, jo személyiségem van és amikor találkozok valakivel, akkor sokszor egy aproság miatt megbánom, pl olyan fura mozdulatai vannak, vagy a hangja... nem vágom, én fiunak születtem és imádok fiuként viselkedni, már szinte heteros. De ezt is olyan taszitonak érzem. Esetleg emiatt is lehet?

Vagy lehet nem találtam még olyat akivel ugy érzem, hogy menne?

Válaszokat előre is köszönöm.