Melegek! Ti mennyi idő alatt és milyen "körülmények" között költöztetek össze a párotokkal?

Mi kb. egy év után költözött a lakásomba a barátom. Eladták a lakást, ahol albérletben volt, és felajánlottam, hogy költözzön hozzám. Csak a rezsibe kérem, hogy szálljon be, és így elvagyunk egy lakásban immáron 3 éve. Mi közöttünk sosem volt szereposztás.

25f

én egyszer régebben "odaköltöztem" egy sráchoz, akivel úgy kb. pár hete jártam. tehát pár hét után "költöztem"

azért írtam idézőjelben mert ott vacsoráztunk, fürödtünk együtt, aludtam nála (szexeltünk is), ott is keltem, reggeliztünk, de a saját lakásomban voltam napközben, vagy munkahelyen, a hétvégéket is a sajátomban töltöttem,

ruhámat csak aznapra vittem este, reggel el is hoztam, tehát napközben nem lehetett semmi nyoma, hogy ott vagyok, vagy valaki ott lakik rajta kívül

ezt azért kellett így csinálni, mert minden nap jött vagy ha nem jött akkor csak jöhetett volna az anyja vagy az apja ránézni a 'gyerekére' vagyis a srácra kivel voltam,

anyukának-apukának volt is kulcsa a lakáshoz, mert ez albérlet volt amíg tanult a srác, 19 éves volt én meg 26,

én azt láttam, hogy sajnos a szülei nem bírták még elengedi a gyereküket, ők fizették az albérletét és feljogosítva érezték magukat, hogy minden nap ránézzenek

de izgi volt h lebukhattunk volna, szüleinek nem is tetszett volna, ha a 19 éves gyerekük 26 évessel van együtt, és nem is tudták még hogy meleg

de mindegy azért lett vége pár hónap után, mert olyat kért amit én nem akartam....

"nem tudom, hogy nálunk melegeknél mi a "szokás", hogy szokott ez menni általában."

Azt gondolom, hogy nincs olyan, hogy "melegeknél mi a szokás". Ahogyan olyan sincs, hogy a heteroknál, biszexeknél vagy bárki másnál mi a szokás.

Ahány pár létezik, annyi különböző, egymástól sok esetben teljesen eltérő élethelyzet, szituáció, eltérő családi háttér, szociális kapcsolatrendszer, iskola, munkahely, közös döntés, közös akarat vagy kényszerhelyzet stb. áll a háttérben. Így minden egyes helyzet egészen egyedi és sajátos.

Mi mindketten 24 évesek voltunk, amikor megismerkedtünk. Az összeköltözésünk nem egy pillanat volt, nem egy konkrétan meghatározható nap, hanem egy hosszú ismerkedési folyamat része. A párom eleinte (kb. 1-2 hónap után) feljött párszor hozzám a lakásba, csak beszélgetni, ismerkedni, de nem aludt nálam. Akkor én már 1 éve dolgoztam, Ő még utolsó éves egyetemista volt. Aztán ezek a látogatások elkezdtek sűrűsödni, egyre gyakoribbá válni, majd egyszer nálam is aludt. Aztán az ottalvások is egyre gyakoribbá váltak, eleinte heti 1-2 nap, aztán heti 2-3 nap, aztán heti 4 nap stb. és szépen fokozatosan növekedett a számuk, nem egyik pillanatról a másikra költözött be hozzám. Tudod, ahogy a filmekben... először egy fogkefe az enyém mellett, aztán egy fésű, utána még egy pár papucs a cipőtartón, még egy pohár az asztalon, pár hét múlva a saját törölközője a fogason, később a pólói, gatyái a szekrényemben, stb. :)

Kb. fél év telt el, mikor már teljesen hozzám pakolta minden cuccát. Tehát olyan 7-8 hónapnyi járás után landolt nálam végleg. :) Eleinte nagyon furcsa volt, hozzá kellett szoknom az "idegen" tárgyakhoz a lakásban, de azért nagyon örültem neki (és Neki). :)

Soha nem kértem Tőle "bérleti díjat" vagy akár csak a rezsibe való beszállást, felezést sem, eszembe sem jutott. Egyrészt akkoriban még ""csóró"" egyetemista volt /dupla idézőjelben/, másrészt volt /van/ munkám, egyedül is fenn tudtam tartani a lakást, semmi sem múlott azon a pár ezer forinton.

Amikor befejezte az egyetemet és elkezdett munkát vállalni Ő is, kérés nélkül is teljesen magától értetődőnek vette, hogy beszáll a rezsibe és felezzük.

Azóta már elköltöztünk abból a pici lakásból és másikat vettünk, egy nagyobbat, de nem közös a tulajdon, mert azt nagyon nem szerettük volna. (Rossz szülői példa volt előttünk a közös tulajdont és egy megromlott párkapcsolatot illetően. Közös tulajdontól szinte lehetetlen megválni, ha az egyik fél megmakacsolja magát és nem akarja eladni az ingatlant.) Szóval mi nyitva hagytunk egy jogi kiskaput (egy tulajdonos, egy haszonélvező), hogy egy esetleges szétköltözés esetén ne legyen gond a közös tulajdonú lakás eladásával, de erre szerencsére még nem volt szükség, már nagyon régóta.

Ez a történet a magyarországi lakásunkra vonatkozik, de nem csak Magyarországon élünk életvitelszerűen. (Ja és én p/u, párom a/u.)