A szüleim rájöttek arra, hogy meleg vagyok de én még nem álltam készen a coming outra, most mit csináljak?

Sajnos, ha eddig nem tették és ilyen szinten állnak a vallással akkor kicsi rá az esély, hogy "hatni" tudnál rájuk vagy rá ész érvekkel. Ilyen esetben ezek nem működnek.

Amit tudsz tenni, hogy esetleg megpróbálsz vele őszintén beszélni erről, ha nyitott beszélgetésre és akkor talán idővel elfogadhatja, de erre nincs semmi garancia.

Igazából felnőtt vagy, kezdhetsz új életet, ha nem is egyből akkor egyetem után és akkor már nem kell, hogy egyáltalán befolyásoljon, hogy a szüleid mit gondolnak vagy mennyire fogadnak el.

Üdv a lejtőn, amiben én már sokkal lejjebb járok :( Elmondom, mi lesz. El fogsz hidegülni a szüleidtől, mert nem érzed azt, hogy őszintén, feltétel nélkül szeretnétek. Még ha ezt is mondják, nem fogod tudni elhinni nekik. Egyre inkább azt érzed majd, hogy nem állnak melletted, és főleg nem töltik be a lelki társ szerepét, ami azért egy szülő-gyermek kapcsolatban fontos. Depressziós leszel, elveszíted az önbizalmad, lelkileg leépülsz. Mert nem lehetsz önmagad, és a kilábalásod azon múlik, hogy le mered-e dobni magadról azt, hogy a gyermekük vagy. Ha nem, tovább süllyedsz egy diszfunkcionális családban. Ha igen, az elhidegülés folytatódik, amíg ők nem nyitnak feléd, de te élni fogod a boldog életedet, de lehet, hogy a szüleid nélkül.

Én egyelőre az előbbi úton száguldok tovább lefelé, mert félek velük konfrontálódni.

Jaj istenem, nem kell, hogy depis legyél. Ennél komolyabb nehézségekkel is boldogultak mások, és még rád is várhat rosszabb. Nem akarok kemény lenni, de üdv a felnőtt életben.

Ha olyan közel álltok, és ők is ugyanúgy szeretnek, idővel elfogadják. Én leülnék velük beszélgetni erről. Elmondani, hogy neked ők nagyon fontosak, és nem akarod,hogy elszakadjatok emiatt egymástól. Aztán lehet, hogy ez sem segít, de erős vagy, és feldolgozod, és önálló életet kezdesz, és boldog leszel. Nem a szüleid határozzák meg, hogy milyen ember vagy. Adtak egy alapot, de te döntöd el, hogy mihrz kezdesz vele. Ne legyél áldotat.

Kívánom, hogy a kiszemelteddel nagyon boldogok legyetek, és ez felnyissa a szülők szemét is.

Az én anyukám homofób volt, nem is nagyon titkolta, emlékszem, hogyan reagált mindig egy leszbikus nőre. Viszont amikor rájött, hogy mi a helyzet, rákérdezett és megbeszéltük. Elfogadta és támogat mindenben. Mondta, hogy egy ideje sejti, sokat sírt, idő kellett, hogy feldolgozza, de sokat olvasott és tudja, hogy nem tehetek róla. Amikor volt párom, mindent megtett, hogy segítsen és úgy viselkedett velük, mintha sosem lett volna problémája ezzel a dologgal.

Van remény, kívánom, hogy neked is ilyen jó vége legyen! :)

Vegyel egy mely levegot.

Ulj le veluk, es ptobaljatok megbeszelni.

Ha lehetoseged lesz menj el otthonrol. H meglegyen mindenkinek a tere, feldolgozni ezt.