Mi a véleményetek a versemről, kérhetek kritikát?

Nekem nem tetszik, mert:

Se szótagszám nem egyforma, se rím (szel/bel csak) nincs benne. De ez nagyon objektív, én ezekhez ragaszkodom sajnos vagy sem.

De egy szabad vers azt hiszem pont ilyen.

Inkább a sorok közötti tartalmat hiányolom. Még pár sort betűznék, hogy legyen íve, kapcsolási rend. Az is lehet, hogy túl fáradt vagyok már :)

Nem az én bűnöm,

De rímbarát vagyok.

Mi így csak fénylik,

Az rímekben ragyog.

Van szabad verselés,

Van is gond ezzel.

Kinek nincs hangja,

Is híres, ha rappel.

A téma nem rosz

És van benne érzelem,

Összefogottság,

Mi ebben kevés nekem.

Ne add fel, próbálkozz,

Rutinnal javul még.

Van hová fejlődni,

Határ a magas ég.

Nem volt ez nagy dolog,

Egyszerű rögtönzés.

Most nem kell művészet,

Elég az ösztönzés.

:D

Én spec nem szeretem a szabadverselést, de létező kortárs irodalom.

Simon lászló:

TÉTOVA ÓDA

semmi

semmiség

semmi sincs

csak annyi csak annyi

de nem érek én annyit

bár izgat izgató

még a szó a szó is

illatos

és ha nem nem merem nem teszem bár holnap elkezdem el kell

kezdenem

újra újra kell versemet kezdenem

de semmi sem

semmi sincs

semmi sincs belőlem

csont maradt

csont lettem

lehettem

Hát éppenséggel ez sem egy rím-és ritmusorgia, mégis van valami lüktetése, tartalma, mint egy ki-kihagyó szívverés.

Mindenki döntse el maga, mitől több ez, mint a kérdezőé.

Szerintem kezdőként a legjobb verstéma valami impresszionista szösszenet, pillanatnyi érzést megfogva.

Mondjuk ahogy most felnéztem az órára melóban és az a szemét mutató nem akar mozogni, nekem ez a kis laza futam született róla:

Fagyott az idő, áll az óra.

A nap sem fordul virradóra.

Feszít a perc, bennem pereg.

Az idő mégis állva remeg.

Hogy törjem át e jeges buborék

Dermedést őrző lusta keretét?

Futnák, rohannák, szeretnék, élnék,

Gyertyaként két végen meggyújtva égnék.

De a világ gonosz, lomha féke

Kényszerít a tespedésre.

Míg az idő áll, csak belül élek,

Időtlen fogy bennem a lélek.

Mit tegyek, hogy kitörjek, éljek?

Az égő kínnak végére érjek?

Az idő túloldalán, messze odaát,

Tél fedi énem porladó tavaszát.