Mennyire határozhat meg valakit egy film, ha gyerekkorában nézte egyedül?

Milyen értelemben gondolod?

Én 3-4 éves fejjel láttam titokban a régi Kedvencek temetőjét (anyám nézte, azt hitte, alszom, takaró alól lestem), 10+ évig nem mertem megnézni újra, könyvben sem olvasni, annyira rossz élmény volt - pedig kamaszként horror és King-rajongó voltam.

Ettől még nem félek sem a macskáktól, sem a temetőktől (na jó, utóbbiakat nem kedvelem, de szerintem ennek nincs a horrorhoz köze, szimplán kellemetlenül érzem magam temetőben, temetésen).

Ez gyerekfüggő. Én pl 8-10 éves koromtól horrort nézek (a 80-as években még simán beengedtek bárkit horror-pornóra is pesten a mozikban) és teljesen normális figura vagyok. De van aki megnéz mondjuk 5 évesen egy Magyar népmeséket és rémálmai lesznek évekig, pl három kismalactól, mert abban brutálisak a farkasok.

Sajnos ma magyarországon nem divat gyerekpszichológust alkalmazni (mondjuk nincs is pénzre rá az embereknek) de külföldön, több helyen éltem és ott alap, hogy a gyerekedet negyed-fél évente elviszed és megnézeted, ha gond van, leásnak a gondhoz.