Mit gondoltok a Szolgálólány meséje című sorozatról? Szerintetek van olyan ember, aki örülne, ha ez történne a nőkkel?

Az Isis szexrabszolgának használt gyereklányokat, a csúnyább-idősebb nőket gödörbe lőtték halomra.

Anno 4chanon sokat olvasgattam, ott beszélgettek hasonló témáról emberek, hogy mennyire jó lenne, ha a nőket szexrabszolgának lehetne használni és elég részletesen kivesézték a témát. Ott is egyetértettek abban, hogy csak egy bizonyos korhatárig élhetnének a nők (tudom a sorozatban nem volt erről szó), mert utána nem kívánatosak/termékenyek.

De amúgy oké ott az a sorozat, miközben rengeteg gyerek, fiúk is, nemcsak lányok, és fiatal és idősebb férfiak is áldozatául esnek a modern rabszolgaságnak.

Szeretem ezt a sorozatot.

Egyes részek mélyen hatottak rám.

Biztos hogy van ilyen ember aki ennek örűlne. Hàt én nem, az biztos!

Én a könyvet kezdtem el olvasni. Abbahagytam mert úgy éreztem olvasás közben megszall az írónő beteg szelleme. Szerintem az egész egy beteg nő perverz fantáziája, maga a felépített világ pedig teljesen abszurd és valószínűtlen, nem éreztem valoszerunek.

De ügyesen meglovagolja a feminista vezenyszavakat. Szerintem indokolatlan a népszerűsége.

No vagyok egyébként.

Iránban hasonló történt. Bár ott egy diktatúra ellen robbant ki a forradalom, szóval Reza rendszere közel sem volt demokratikus, de aztán sajnos jött egy még rosszabb és elnyomób iszlám diktatúra. A 70-es években még teljesen divatosan öltözködtek a nők, aztán a forradalom után hirtelen burka meg elnyomás... Mostanában mintha kezdenének kicsit felébredni, de igen lassú folyamatnak tűnik.

Szomorú, mert a perzsa egy több ezer éves kultúra, aztán ide jutottak a vallási fanatizmussal.

Hogy van-e olyan férfi, aki örülne annak, ha a nők végre nem mondhatnának nemet, és így lekerulne a vallukrol a tarskereses okozta frusztráltság? Hogy van-e olyan férfi, aki tudatosan, vagy tudat alatt 3 kategóriára osztja a noket: anya, szajha, és selejt?

Van-e olyan férfi, aki visszasírja a "régi szép időket" amikor még a férfi volt az úr? Van-e olyan férfi, akit jelenleg frusztrál a nők utódnemzésre való hajlandósága (pontosabban annak általános hiánya), és úgy érzi, hogy a nők nem teljesítik a kötelezettségeiket?

Hát persze...

Sokszor szokott meglepni, hogy milyen könnyedséggel beszélnek a férfiak a nők jogainak feltételességéről; abban a pillanatban, amikor úgy érzik, hogy a női nem nem tesz eléggé a kedvükre, rögtön felhozzák, hogy "na de ha annyira egyenlőek vagytok, akkor nem kéne vissza is adni valamennyit a férfiaknak? Miért csak akkor akarnak egyenlőek lenni a nők, amikor a karrierrol van szó, de akkor nem, amikor pl a párkapcsolati kezdeményezésről?" - mintha a kettő bármilyen szinten is összehasonlítható lenne. Nos, a fejükben az. A fejükben egy szinten van a nők önálló létezéséhez való joga azzal, hogy a férfiaknak legyen egy kicsit könnyebb tarskeresés terén. Hiszen ugye ez a férfiak világa, a nő pedig csak él benne, és legyen nagyon hálás mert bánhatnának velük rosszabbul is a férfiak.

Az az elv, amire a szolgalolany meséje épít, nagyon is létező jelenség a nyugati világban, még ha nem is olyan radikális, mint keleten.

#6 A férfiak sosem a nőkért harcolnak... Honnan jött ez egyáltalán? A háború a legöncélúbb, legprimitívebb, leghaszontalanabb dolog a világon. Az a katona, aki tönkre akarja tenni a másik nemzet hátországát, úgy kezd hozzá, hogy annyi nőt erőszakol meg, amennyit csak tud

[link]

[link]

[link]

Mégis mit kéne megkoszonni a nőknek azon, hogy a férfiak egymást ölik, általában a semmiért, és más országok nőit erőszakolják? Mi ez az érv?