Tudtok beteg, életellenes és öncélú filmeket?

Ha beteg kell, akkor egyértelműen az 1983-as Angst című osztrák thriller! Az egyik legdurvább, legnyersebb thriller, zavarbaejtő közeli képekkel, szinte már kínosnak érzed nézni. Mestermű a maga nemében!

A Cannibal Holocaust gondolom megvolt már.

Salò o le 120 giornate di Sodoma - gondolom ezt is láttad, ha a témában kutakodsz, de ha nem, akkor kötelező.

Nekromantik

Ebben a fimben hullákkal folytatnak intim viszonyt.

2es

Hú,az Angst tényleg jó volt. :)

A teljesség igénye, és bármiféle sorrendiség nélkül:

Begotten (1990):

Nem biztos, hogy az összes kritériumnak megfelel (pont hogy nem életellenes), de az 1990-es Begottent tudom ajánlani. Ez egy állati jó kísérleti film, fantasztikusan zavarba ejtő képsorokkal. Viszont kell némi absztrakciós készség ahhoz, hogy megértse az ember mit lát... Nem szabad feladni az első 10 percben, mert egy baromi érdekes, egyben iszonyatos és borzalmas utazástól fosztod meg magad.

I Spit on Your Grave (1978):

Ezt nem részletezném, mert írni is borzalmas róla, viszont az összes kritériumnak megfelel. Nem nagyon jut eszembe ennél öncélúbb film így hirtelen...

Az utolsó ház balra (1972):

Hasonló a premisszája (hát... ugyanaz), mint az I Spit on Your Grave-nek, ezért nem is írok róla... Viszont ez Wes Craven első filmje, érdemes megnézni, honnan indult a Sikoly későbbi alkotója.

Pink Flamingos (1972):

John Waters korai Trash-trilógiájának első darabja. Teljesen öncélú, beteg, perverz, de pont emiatt zseniális és a maga módján baromi szórakoztató.

Radírfej (1977):

David Lynch első egész estés szürrealista rémálma, ami az apaságtól, a szülővé válástól való rettegést önti vizuális köntösbe. Alapfilm, látni kell.

Sweet Movie (1974):

Dusan Makavejev, hát nem egészen osztatlan sikernek örvendő szimbolista drámája ez, amiben az emberi test kizsákmányolása a fő téma... Iszonyúan nehezen nézhető film, felkavaró, megrázó jelenetekkel, de baromi érdekes humorral és társadalomkritikával. Erős gyomor kell hozzá (legalább, mint Pasolini Salójához), de egyszer látni kell.

Deadgirl (2008):

Ez egy baromi öncélú és beteg film, ami viszont nagyon érdekes morális kérdéseket vet fel... Amiket aztán nem válaszol meg igazán, de legalább elgondolkodtat... Sajnos a színészi játék nem valami erős, illetve egy-két jelenettel nem nagyon tudta a rendező, hogy mit is kellene kezdene, hova is kellene eljutni... Kicsit felemás a végeredmény, mert az alapötlet erős, lett volna miből dolgozni, de nekem nem volt igazán bevállalós... Ennél mélyebbre is lehetett volna menni, ha már az emberi lélek sötétségében akarunk alámerítkezni.

Mártírok (2008):

Na, hát erről sem egyszerű írni... Nem beteg, nem életellenes és talán csak egy kicsit volt néha öncélú (szerintem), azonban sokkoló és megrázó... 12 éve láttam először és utoljára, és nem is igazán tervezem újra megnézni, mert baromi sok volt... Még nekem is, pedig azért láttam már egyet s mást... Az mindenesetre biztos, hogy a new french extremety kiemelkedő darabja... ha nem a legjobb...

Antikrisztus (2009):

Lars von Trier pokoljárása egy őrülettel, depresszióval, gyásszal teli világban, baromi jó színészekkel, képi világgal, egyedi, csak a rendezőre jellemző atmoszférával. Megosztó film, mint Trier összes filmje. Emellett ajánlom még az új filmjét is (The House That Jack Built), de igazából minden filmjét érdemes megnézni. Baromi érdekes lesz látni, hogyan szakadt el folyamatosan a korai dán dogmától, az alapjait azért mégis megtartva.

Andalúziai kutya (1929):

Luis Bunuel és Salvador Dalí közös szürrealista hullámvasútja a mozgókép hőskorából. Nem igazán lehet róla pár mondatban beszélni, mert konkrétan előadásokat lehet tartani róla, pszichoanalitikusok elemzik a mai napig... Viszont nem túl hosszú, többször is meg lehet nézni és megpróbálni értelmezni, hogy mit is látunk. Érdekes kísérlet.

Szerb film (2010):

Hát, ha van öncélú film a világon, akkor a Szerb film az... Az általad kért összes kritériumnak megfelel... A mai napig nem tudom felfogni, hogy miért kellett ezt megcsinálni, és hogy miért gondolják sokan, hogy ez művészet... Értem, hogy miről szól és mit akar mondani... Csak épp azt nagyon ócskán teszi...

Az Angstot, Salót, Nekromantikot szintén ajánlom én is. Cannibal Holocaust szerintem ma már nem tud akkorát ütni, mint mondjuk 20 éve, mindenesetre egyszer látni kell... Viszont személy szerint nem szoktam ajánlani, mert nem propagálom az állatkínzást. Sajnos a korai olasz kannibálfilmek majdnem mindegyikében volt egy-egy valós állatkínzós jelenet... Ezért én etikai okokból nem tudom ajánlani.