Belőletek hogy tud kihozni érzelmet egy film?

Ennek vajon van konkrétuma?

Ez egy elég megfoghatatlan dolog.

Vannak, akik kutyás filmektől 100%, hogy meghatódnak. Vannak, akik gyerekekkel való drámáknál stb.

Nyilván a zenei aláfestés sokat tud dobni rajta, de ez nagyon összetett.

Egy jól felépített történet kell először is, jó dramaturgiája kell legyen, hogy bele tudja élni magát az ember és a végén (vagy akár előbb is) ez elérje a csúcspontját.

Ha egy gagyi köntösbe van ültetve egy jó történet az elronthatja az élményt és nem érinti meg az embert. Ez sokrétű.

Egy-egy karakter döntése a filmben/sorozatban. Konkrétum: Pár évvel ezelőtt, amikor divat volt a 13 okom volt c. sorozat, nagy lendülettel vetettem bele magamat. És egyszer csak ott volt az a pont, amikor a fiatal, gyönyörű lány meghozza azt a végzetes döntést...akkor annyira felzaklatott lelkileg, annyira értetlenül álltam a dologhoz, hogy azzal a résszel el is kaszáltam a sorozatot.

Nem láttam okát annak, hogy ilyen döntést hozzon a lány, hogy egy szerető család támogatásával ezt teszi. Nem ragozom, mondom feldúlt lelkileg nagyon.

Ha zene, akkor nekem a Gladiátor zenéje amitől fel állt a szőr a kezemen, annyira érzelemdús élmény volt (a jelenet, amikor későn ér haza, ekkorra már a családját megölték, majd jön a lassú léptek, zene...megindító) de mondhatnám a Braveheart c. filmet, hasonló temetés szituációt.

Számomra az első és legfontosabb a karakter. Ahhoz, hogy átérezzem az ő nehézségeit, küzdelmeit, ahhoz muszáj, hogy minél közelebb érezzem magam hozzá. Ehhez szerintem fontos egy olyan színész, aki hiteles, és persze az is, hogy a film elég időt szenteljen a belső, lelki történésekre is, de persze ne csapjon át unalomba.

Számomra a legmegrázóbb filmek azok, amikben gyerekekről van szó, az ő harcaikról nehézségeikről. Illetve azok a filmek, amelyek egy a mindennapjainkban is jelenlévő jelenséget (legyen ez drogfüggőség, PTSD, emberrablás stb.) prezentálnak. Hiszen ezek létezéséről tudunk, de igen kevés szó esik róluk.

Hogy példát is mondjak, van a Szoba című film. Számomra az egy nagyon meghatározó filmélmény volt. Egy nőről szól, akit évekkel ezelőtt elrabolnak, és az élete szó szerint egy szobára terjed ki, és a kisfiát is ide szüli meg, akinek a szoba jelenti a világot. Nem csak maga a téma az, ami odaszögez a képernyőhőz, hanem a színészi játék is fantasztikus, és végigkövethetjük a szereplők dilemmáit, belső harcát is. Engem nagyon megfogott.

Akárcsak a Széttörve című film, amelyben egy disszociatív személyiségzavarral küzködő férfi van a középpontban, aki elrabol 3 lányt.

Ez a film is nagyon elgondolkodtató.

Csodálatos fiú című film, pedig egy drogfüggőséggel küzdő fiatal önpusztító életét mutatja be, hogy hogyan teszi tönkre saját magát, és az édesapjával való (egykor szoros) kapcsolatát.

Persze ez csak az én személyes véleményem:), ahogy az előttem szólók is írták, van, aki egy kutyás filmen nem tud túllépni, míg másnak más témák kellenek egy maradandó filmélményhez.