Kitől vehetném meg és miből szerezhetnél rá pénzt? Hogy megy ez végül is?

Hidd el, amit a filmezés nehézségeiről írtam (mind saját tapasztalat), az meg sem közelíti a valóságot, ill. a leírtak nem tükrözik hűen az átélést.

Az ember könnyen mondja, hogy bírja a munkát, meg a bunkókat, de amikor a valóságban szembesül ilyen helyzettel, ott már egészen más a helyzet.

2003 végén kb. 2,5 hónapon keresztül napi átlag 12 órát dolgoztam, minden egyes nap, szünet nélkül, hétvégén és ünnepnapon is. A 12 óra minimum volt, annál soha nem volt kevesebb, de sokszor sokkal több, pl. 30 órás műszakok is előfordultak rendszeresen, minimális pihenéssel, vagy evéssel, alvás nélkül.

Mindezt egy monomániás őrült rendező társaságában, akinél idegesítőbb ember még nem hordott a Föld a hátán.

Ennek az embernek sikerült kiölnie belőlem az illúzióim nagy részét, továbbá azt is elérte, hogy a kiborulás határára érjek.

Ez nem az én emberi gyengeségem miatt volt, hanem ő volt egy végtelenül önző és mindenkit kihasználó ember, akinek meggyőződése volt, hogy tündöklően tehetséges, de a valóságban egy kis senki.

Sajnos, a filmes szakmára ez az egész erősen jellemző, többek között ezért is olyan sok az elmebeteg alkoholista.