Hacsi, a leghűségesebb barát! Láttátok? Hogy tetszett nektek? én végigsirtam az egész filmet.

Fú nagyon kemény volt a szó pozitív értelmében.

A film felétől gyakorlatilag elszakadt a fonál, és onnantól a végéig bőgtem, akármilyen nehéz is ezt kimondani fiú létemre.

Hihetetlen mennyire szívhez szóló dráma, hogy játszik az ember érzelmeivel. De ettől olyan jó ez a film, ezt az érzést nem sok mű adja meg amit a Hacsi.

Nem tudom, én annyira nem vagyok elájulva tőle, mint itt sokan. Kb. olyan érzésem támadt a végére, hogy 'Hmm, milyen érdekes, ilyen is van', de semmi meghatottság, zsepipusztítás. Belőlem a Marley meg én több érzelmet váltott ki, bár azon sem sikerült sírnom, ellenben anyám sokáig nem bírta abbahagyni. Lehet, hogy én vagyok túl érzéketlen/nem elég empatikus.

(Amúgy lány vagyok, ha ez számít.)