Petri György versei csak szerintem szörnyűek?

Olvastam párat, én úgy vagyok vele, hogy jó versek (ez objektív) csak engem nem érintenek meg (ez szubjektív). Rajongást nem fog kiváltani belőlem, de ez nem a verseken múlik, hanem rajtam. Mindenkinek a saját átélt tapasztalatai formálják az ízlését, én sem tudok mit kezdeni a lehangolt, kiábrándult, életunt versekkel, mert nem itt tartok az életben.

Nem látsz valamit, amit kéne. Illetve nem kéne, nem kötelességed, hogy értsd ezt a fajta költészetet. Óriási költészet, de valóban főleg azok tudják értékelni, akiket megvert a sors. Kell hozzá egy (sajnálatosan) szörnyű élettapasztalat. Pl. aki sose volt szerelmes, az nem értékeli a szerelmes verseket sem. Akinek nem volt rossz élete, az nem tud mit kezdeni a depressziós költészettel. Ugyanakkor az a benyomásom, hogy általában a 20. századi költészet idegen neked, nem érted a stílusát. Arra, hogy bugyutának érzed, egy példa. Egyetemi tanárom mesélte, hogy nem mindenki érti a lírát, nem mindenkinek a fejébe mennek bele a költői eszközök, neki pl. tetszett egy vers, amiben az volt, hogy az utcai lámpák fénylő gyöngysora. Az apja lerakta a könyvet, s imigyen szólt: Most vagy lámpa, vagy gyöngysor, ez az író hülye.