Elolvasnátok egy ilyen könyvet?

Az a helyzet, hogy egy étterem főszakácsa hiába főzi a világ legfinomabb ételét, senki sem lesz elragadtatva, amikor a pincérnő tányér nélkül az asztalterítőre löttyinti azzal a magyarázattal, hogy éjjel háromkor kelt, és olyan fáradt, hogy nem az igényes tálalás a legnagyobb gondja. Akkor inkább aludd ki magad, és küldd el hétvégén, mert a szakáccsal és pincérnővel szemben te megteheted. Ha egy írásművedet véleményezteted, az a minimum, hogy igényes formában mutatod be, máskülönben azt a nonverbális üzenetet közvetíted, hogy nem érdekelnek az olvasóid.

A párbeszédhez használt gondolatjel (ami nem kötőjel) nem tapad a szöveghez. A helyesírási hibákat pedig megmutatja a LibreOffice Writer vagy az MS Word ellenőrző programja.

A tartalomról meg: túl azon, hogy nem sokat mutattál meg, semmiben sem különbözik a többi tini-próbálkozás dramaturgiájától. A legjobb barátnő a tipikus hapsi-mágnes, az E/1 főhős a visszafogottabb, aki próbálja azt a látszatot kelteni, hogy neki igazából mindegy (pedig dehogyis). Adott egy tág környezeti háttér (általában USA területein belül), aztán semmi. A lányok beszélgetnek, mint rajzfilmfigurák a fehér háttérben. Oké, jelenleg autóban ülnek, de hogyan? Ki vezet? Egyik lány, másik lány? Apa? (Ott van egyáltalán?) Milyen a környezet, milyen az idő? Milyen a lányok benyomása róla? Nem kell oldalakon taglalni, csak itt-ott becsempészve egy-két mondatban (vagy akár csak szóban), hogy valami életszagot kapjon. A szereplők is: ne csak a párbeszéd legyen ott, hanem egy kevéske cselekvés. Ez vezeti a tekintetet olvasás közben, ugyanakkor információt ad a szereplőről, és egyéniséggé formálja őt. Mindenkinek van valami rá jellemző habitusa. Kinéz az ablakon, végigsimítja a haját stb. Közben azt is leírhatod, milyen a frizurája, az arca, hogyan öltözködik. A főszereplő gondolhat is valamire, amit nem mond ki. Például az "érdekesnek ígérkezik"-re sokkal hitelesebb a kaján vigyor, ha az E/1 szereplő közben nem is beszél, csak gondol. Mert abban a pillanatban nem kifelé tekint, hanem befelé, máskülönben nem is venné észre saját magán, hogy kajánul vigyorog.

És ha már félig sötét-angyalok ezek a lányok, akkor miért olyan a párbeszédük, mint két kiskamasznak? Valamiben különböznek a halandó emberektől, és ez a viselkedésüket is alapjaiban határozza meg. Ha én lennék a történet-beli ördög-papa, nem a hormonzavaros kislánykámat küldeném oda, hogy értesüléseket szerezzen az ellenségről. Vagy legyenek értebbek a lányok, viszont akkor nem a pasizás a központi téma (máris elkezd kiemelkedni a Wattpad nyálszagú mocsarából); vagy ne teljesítsenek küldetést, majd később, amikor már fejlődtek valamit.

Olvass sokat, főleg szépirodalmat. A gyakorlás mellett ez fejleszti leginkább az íráskészséget. És mivel a jó íráshoz élettapasztalat is kell, ne aggódj amiatt, ha a kezdeti próbálkozásaid a fióknak készülnek.