Hogy lehet öt mondattal elérni, hogy az olvasó nyomottul, szomorúan, félve érezze magát?

Bar nem 5 mondat

Ne sírj!- szól s biztató szavakat suttog a füledbe. Persze te nem hagyod abba. A könnyeid megállás nélkül folynak a fájdalomtól. Azoktól a sebektől, amiket rajtad ejtett.

-Ne sírj!- kérlel újra s megsimítja a hajad. Azok a kezek, amik az előbb még oly bőszen ütöttek. Te ettől még inkább zokogsz.

- Ne sírj!-rázza meg a vállad s ijedtedben megállnak a könnyek. Felnézel s a vigasztaló szemek helyett, a dühösen villámló íriszek a lelkedig hatolnak. Még egyszer rád kiált.

-Ne sírj!

S te elhallgatsz. Abbahagyod a sírást, hiszen nem mersz szembeszállni vele. Talán egyszer. De nem ma.

Hat szóval is megy.

[link]

Szokásos iskolai reggel volt, minden mozdulattal, ütéssel, fájdalommal, nevetéssel. Nem is tudja, mióta tűrte, hogy csak azért mert néma, napról-napra, hétről-hétre megalázzák, a tanárai pedig elfordulnak tőle.

Felkészült az újabb rúgásra, de a vér beterítette őt. Az előtte lévő srác feje mögül osztálytársa nézett rá vigyorogva, kezében egy hatalmas pisztollyal:

- Na, játszol végre velem is?

A halál egy olyan téma, amit öt mondatba is bele lehet írni. Sejtetni kell, nem kiírni egyértelmű dolgokat. Valami ilyesmi.