20+ évesek! Mit gondoltok a "tiniregény" sorozatokról?

Én magasról lesz*rom, hogy ki mit olvas.

Én jóformán sose azt olvastam, amit a korcsoportom és a nemem. (15 éves lányként pl Lovecraft-ot)

Én is az utolsó véleményén vagyok. Amíg jó a könyv és érdekel a tartalma, akkor tőlem akár 10 éveseknek is íródhatott.

Egyébként én is teljesen másokat olvastam mint a korosztályom, mégsem szólt le soha senki. Mostanában szerintem már az is dicséretes ha valaki olvas a metrón és nem Facebookot vagy Instagram öt pörgeti, szóval az hogy milyen a konyvaz már szerintem senkit nem érdekel

Egy történet szórakoztató mivoltát, mondanivalóját nem kéne befolyásolja a főhős, vagy a többi szereplő életkora.

Egyébként meg, nem érdekel más emberek véleménye, pláne nem olyan szűk látókörű idiótáké akik nem olvasnak/csak egyfélét olvasnak és beszólnak random idegeneknek (pl nekem) hogy cikis amit olvas.

Ha tetszik egy könyv, elolvasom és kész.

Õszintén szólva az ilyen ‘tiniregények’ többségét már tinikoromban is utáltam.

Viszont ha egy regény(sorozat) mégis tetszik, akkor nem érdekel, hány éveseknek van címezve. Vannak olyan ‘tiniregények’, amik nagyon mély tartalommal rendelkeznek, nagyon izgalmas történetük van stb., felnõttként is ugyanolyan élvezhetõek - míg vannak olyan felnõtteknek szánt regények, amik egy fabatkát sem érnek, nincs történetük, normális karaktereik, és összességében egy kétszámjegyû IQ-val rendelkezõ (akármilyen korú) valaki találhat csak bennük élvezetet.

És ezzel most nem azt mondom, hogy csak nagyon minõségi regényeket ‘szabad’ olvasni; nekem is volt már, hogy megtetszett egy könyv, amirõl pontosan tudtam, hogy minõségét tekintve egy pocsék ponyva, mégis annyira megérintett a sztorija, hogy végigolvastam, sõt még bõgtem is rajta. És akkor mi van? Elvisz a regény-rendõrség? :D

Ergo egyáltalán nem számít, milyen korosztálynak szántak egy könyvet, ha tetszik, olvasd. Anyukám és a nagynéném 40-50 évesen olvasták elõször a Harry Pottert (mindketten elég olvasott emberek amúgy), mégis rajongók lettek. Én gyerekkoromban olvastam elõször, de felnõttként is szeretem újraolvasni. Az Eragonnal is szemezek egy ideje, mert bár más mûfajú regényeket szoktam olvasni általában, de hiányzik már valami izgalmas sorozat. :D

Arra is emlékszem, hogy tinikoromban jópár tinikrõl szóló lélektani regényt olvastam, mire az egyik (jócskán felnõtt) pszichológus ismerõsöm elolvasott egyet-kettõt, és nagyon-nagyon tetszett neki, sõt utána ezeket a regényeket ajánlotta olvasásra olyan szülõknek, akik nem értették a kamaszgyerekeik problémáit.

Na, kicsit túlnyújtottam ezt a választ, de a lényeg, hogy szerintem elég unintelligens hozzáállás azért nem-elolvasni egy regényt, vagy elítélni valakit az olvasásért, mert ‘tinikrõl szól’.

Miért lenne gáz? Én is huszonéves voltam, amikor a Percy Jackson, Magisztérium meg Morrigan Crow könyvek kijöttek, akkor ne olvassam, mert túl idős vagyok hozzá? Badarság!

Én a Szentjohanna típusú tiniregényeket nem szeretem, meg azokat a magyar kortárs szépirodalmi műveket, amikben mindenki szenved, trágárkodnak, és benne van a magyar életérzés, de amúgy Budapesten játszódik. (Egyébként, ha valaki tud kortárs irodalmat más magyar városban játszódót, ne tartsa magában!)

Én tudok🙋🏻‍♀️

Grecsó Krisztián: Vera. Még nem olvastam,de a fülszövegben Szeged van.

Péterfy- Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz--->Miskolc