Miért ilyen népszerűek Leiner Laura könyvei?

Mert magunkról olvashatunk, a legtöbb fiatal megtalálja könyveiben önmagát valamelyik karakterben, valamint jó, hogy nem egy külföldi országban lévő gyerekekről van szó, ahol a pompomlányok a legmenőbbe, hanem arról, ami minket is érint minden nap.

Én minden könyvét imádtam, amit eddig olvastam tőle.

Az Szjg nekem is főleg 12 évesen volt hatalmas kedvenc, így, 17 évesen már rengeteg hiba, probléma feltűnt, nem is élvezem már annyira az olvasását, szóval érthető, hogy ez alapján nem tűnik szimpatikusnak az írónő munkássága.

Nyilván vannak hibák, mind a történetekben, mind a karakterekben, mind az írásban, de ettől függetlenül élvezetes olvasni, a megteremtett világok, a hangulat teljesen magával ragad engem. A karakterek, még ha sablonosak is sokszor, rendszerint szerethetőek, és könnyű velük azonosulni, pláne tiniként. És tény s való, remekül ábrázolja a tinik világát, érdeklődési körét, gondolkodásmódját. A szóhasználatot és a trendeket illetően sokkal jobban képben van, mint én, pedig kettőnk közül én vagyok a tini.

És kiemelném még azt, amivel engem Laura igazán megnyert: A humor. Bármelyik könyvét olvastam eddig, rengetegszer hangosan nevettem, és a mai napig elszórakoztatnak egyes jelenetek, részletek. Természetesen ez is szubjektív, mindenki mást tart viccesnek, de én imádom. Ha nem lenne ilyen humora, valószínűleg nem is olvastam volna el a könyveit.

Nem nevezném túlértékeltnek a könyveit, de nagyon jónak sem. Inkább valahol a kettő között van.

17/L

Kevés könyvet gyűlölök annyira, mint az SzJG-t. Többször is a fejemhez vágták, hogy "Jó, de fiúként minek olvasok egyáltalán young adult iskolai romantikus könyveket" (amúgy erre speciel rákényszerítettek), de ez nem egy jó érv. Nemcsak azért, mert fiúként is pontosan ugyanannyira lehet élvezni egy regényt, amelynek bár női főszereplője van, de a korosztályomban játszódik, a korosztályom problémáival foglalkozik.

Másrészt pedig azért sem, mert a műfajt kedvelem, még ha a legtöbb mű a témában gyenge is. Papp Dóra könyveit például kimondottan szeretem. Stephen King: Carrie könyve igen másfajta megközelítése a műfajnak, így talán hülyeség is felhozni, de azt is kedvelem. Valamint, amikor Japán a műfajhoz ér, annak általában jó a vége.

Azért gyűlölöm az SzJG-t, mert szerintem káros üzenetet képvisel papírvékonyra írt karakterekkel bemutatva. Szerintem egyáltalán nem való tinik kezébe a könyv, különösen a fiatalabbak kezébe nem, mert ha azok az értékek alapján élik az életüket, amelyeket ez a könyv képvisel, akkor egy torzult képet fognak kapni a saját valóságukról. Nyilván túlzok, de lényegében ezt teszi egy káros üzenettel bíró, ennyire népszerű könyv 13-14 éves lányok fejével.