Valaki tud olyan regényeket amit egy mai fiatal fiú is érdekenek tarthat?

Milyen videojátékokkal játszik?

A legtöbbhöz van könyv, ami nem feldolgozás, hanem különálló sztori. Pl Mass Effect, Starcraft, Alien, Predator, AVP, Warhammer 40k.

[link]

Jól értem, hogy egy 15-16 éves gyerek még egy könyvet sem olvasott el?

Az komoly. Én 3 évesen kezdtem....

#3

14 éves koromig önszántamból én se olvastam. Csak a kötelezőket. De azoknak se volt sok értelme, mert meg is utáltatták az olvasást, és az iskolába se lett volna létszükséglet. Addig konkrétan azt is hittem, hogy a könyvek vagy gyerekmesék vagy múltszádi irományok. Egyszerűen nem láttam mást. Azért az meg kicsit szomorú, hogy 14 évesen szembesül valaki azzal a ténnyel, hogy a könyvek témája pont olyan sokféle lehet, mint a filmeké. S persze ez se az iskola vagy a szülők miatt volt...

Egy 3 évestől az az elvárható hogy egy minimális szinten beszélni tudjon, nem az hogy olvasni...

#kérdező

Az a baj, hogy ezek nem sztori alapúak. Másik irány amin elindulhatnánk, azok a filmek, mert azokra is vonatkozik az első válaszom. Pl Stranger Things, Star Wars.

Vagy legalább pár műfaj (pl sci-fi fantasy, horror) jó lenne.

Elsőre meg szerintem ne egy 20 oldalas könyvnek fogjon neki, hanem valami novellának.

Pl: (itt még le is van bontva, hogy melyik novella időutazásos, melyik robotos, melyik űrutazásos, stb)

[link]

Kim Hjonhi: Kémek iskolája

Bemásolom az ajánlást róla. Nem egy hosszú könyv és olyan középiskolás forgalmazással lett megírva, nem egy irodalmi mű. Szerintem nagyon érdekes könyv, hogyan lesz egy iskolás lányból terrorista. A saját életét meséli el az író. Antikváriumban párszáz forintért megvásárolható.

Egyrészt nagyon érdekes igaz történet, másrészt sok dolog érthetőbbé válik azzal kapcsolatban, hogy egy diktatórikus ország miért is tud úgy működni, ahogy. Igaz én 18 évesen olvastam el először,de rám nagy hatással volt.

"Amikor 1987-ben a Korean Air Lines 858-as járata felrobbant – 115 utas halt meg –, a nemzetközi bűnüldözők nyomban észak-koreai terroristákra gyanakodtak. Marcona férfiak helyett azonban egy feltűnően szép, idealista, fiatal nőben lelték meg a véreskezű támadót. Kim Hjonhi ebben az őszinte és döbbenetes vallomásában elmeséli, hogyan változtatták szülőhazájában engedelmes gyilkológéppé. Ebből a felzaklató, ám lenyűgöző vallomásból az olvasó rájön, hogy gyakorta tévesen ítéljük meg a terroristákat, amikor csupán terrorcselekményeik véres követkeményeikre gondolunk. A brutális észak-koreai kommunista rezsim szabályozta élet legkeservesebb vonásaira derül fény a könyből, bepillanthatunk a terroristaképző táborok számunkra idegen világába, egy olyan kormány agymosó módszereibe, amely a terrorizmust mindennapivá tette azáltal, hogy jelentést és formát adott neki."