Mi a véleményetek Stanislav Lem: Solaris című könyvéről?

Nagyon tetszik ahogy igyekszik kilépni az antropomorf világnézetből, már ez önmagában rávilágít, mennyire csőlátó tud lenni az ember (a legtöbb földönkívüli faj emberszabású figura néhány extra kinövéssel felszerelve). A fantázia végtelennek látszó birodalmában csak egy apró, kényelmes zónában szeretünk mozogni, ha azt sikerül is meghaladni, könnyen nyomasztóvá válik, felfedezzük, mennyire nem tudunk kilépni az érzékszerveink alkotta absztrakcióból.

A könyvben meg épp az absztrakció válik manifesztummá, ami ugyancsak kínos pillanatokat okoz a szereplőknek.

Az igazi valóság és amit abból felfogunk, messze nem ugyanaz.

Ez indított el a sci-fi irányába még ifjú koromban. Imádom.

És nagy pacsi az 1-esnek, hogy ezt leírta, mert így nem nekem kell. :) Minden szavával egyetértek.