Mi az a határ amitől egy könyvet a szakirodalomba lehet sorolni?

Nincs éles határ, de általában ha valós tényeket vonultat fel, valós bizonyítékokkal támasztja alá és a jelenlegi tudományos állás szerint reális következtetéseket von le belőle, illetve ha létező (vagy reális) hipotéziseket vizsgál, akkor szakirodalom. Ha mindenzt nem fikcionális környezetbe helyezi, megfelelően használja a terminus technicusokat, betartja az etikai szabályokat (tehát nem demagóg, nem csúsztat), akkor már biztosan.

Szerintem CSernus könyvei ilyen besorolás miatt elmennek szakirodalomnak, de a szakirodalmi művek azért többet szoktak jelenteni ennél. Azaz elvárjuk egy ilyen könyvtől, hogy egy adott témát alaposan körüljárjon, akár tanulható formában foglalja össze az eredményeit. Meg azért legyenek redményei. Sajnos sok kritikát olvastam CSernus könyveiről, hogy ugyan ír, meg vannak jó megállapításai, és tényleg érdekes, de ugyanazt a témát boncolgatja végig, és nem jut ötről a hatra. Márpedig egy szakirodalmi műben azért illik valami konklúziót adni.

Nem értek a pszichológiához, de ha Csernus könyvei a pszichológia szerint tekinthetők szakirodalomnak (mert mondjuk nem megfelelő bizonyításokkal dolgozik - egy "UFO-észlelések" c. könyv sem tekinthető asztrológiai szakirodalomnak), akkor bármit is mondtam az előbb, nem azok. Az ilyesmit általában az adott tudományterület határozza meg.

Ez egy magánvélemény lesz:

Szakirodalom az, ami előképzettség nélkül, nem szakmabelieknek nehezen, vagy egyáltalán nem értelmezhető. Csernus könyveit nem nevezném annak. (Persze nem ismerem az összeset, lehetnek kivételek)