Légyszi olvassátok el a történetet. Mit szóltok hozzá? Vélemény is tudtok írni? Örülnék neki. Köszönöm előre is.
Britany, ébredj. - ráncigált már pár perce legjobb barátnőm. - Gyere már! Ma lesz a bolondballagás és még el kell készülnünk. Szerencséd, hogy itt aludtam.
- Jól van már…- motyogtam félálomban. – Még 5 percet.
Mivel Rose nem ráncigált tovább elkezdtem aggódni, de sajnos nem sok időm maradt, mert a következő percben leöntött egy pohár jéghideg vízzel.
- Te meg akarsz ölni?-háborogtam.
- Ha attól felébredsz. - kuncogott Ro. - Na, kelj fel Bri! Készülődj.
- Mintha anyámat hallanám.- morogtam, de mégis elkezdtem készülődni.Feltápászkodtam az ágyból és kinyitottam a szekrényt.Ro és Én konkrétan elvesztünk a ruhákban.Még jó,hogy Rose ennyire pontos,mert pár órába beletelt még választottunk valamit.Én egy piros mini szoknyát,fekete toppal.Hozzá arany glóriát és fehér szárnyakat.Rose fehér minigatyát,fehér toppal.Ő viszont ördög szarvat és nyílhegyes farkat.Utána még kisminkeltük magunkat bennszülötteknek.Hát ez a bolond ballagás lényege,vagy nem?De kétség kívül milyen lett a legjobb ruhaköltemény.
-Sikerünk lesz.-kacagtam egyfolytában.
-Nézzük meg.-vihogott velem Ro.Lesétáltunk a lépcsőn,hogy megmutassuk magunkat apumnak és anyumnak..Beléptünk a nappaliba,apuék meg épp hogy csak felpillantottak és megdermedtek.Már azt hittük rossz a ruhánk,mikor elszakadt a cérna és úgy elkezdtek nevetni mint még soha.
-Na jó.-Fuldoklott anya.-Mindenre felkészültünk....de erre...nem.
Végül mikor kinevették magukat,megtapsoltak.
-Köszönjük,köszönjük.-hajoltunk meg.-De ha megbocsátotok elkésünk a suliból.
Otthagytuk őket tovább nevetni és elindultunk a suli felé.Csöndben ballagtunk,gondolatainkba merülve.
-Tudod...-kezdtük egyszerre.
-Nem mond te.-mondta Rose.
-Oké.Na szóval az van,hogy...anyuék eldöntötték hova megyek tovább tanulni.
-Nekem is.-suttogta Ro.Nem akartunk más suliba menni,de úgy látszott ez lehetséges.Mind a ketten más területre akartunk menni.
-Hova vettek fel?-kérdeztem barátnőmet.
-A Szent Gabriell Gimnáziumba.-mondta szomorúan.
-Engem is.-kiáltottam fel boldogan.Egymás nyakába borultunk és örültünk,hogy a gimibe együtt szenvedhetünk.
válasza: válasza:
válasza:Sok a szóismétlésed, és olyan semmilyen. Egy szimpla hétköznap, ami ráadásul le sem kötött.
Bocsi, de azért ne add fel, hajrá!
válasza:Hát igen, látszik, hogy ez még gyakorolni kell, de majd jó lesz! Ha odafigyelsz, hogy ne legyen szóismétlés, választékosabban kezdesz el fogalmazni és a történet is izgalmasabb részhez ér, akkor majd többen fognak dícsérni:)
Annyit még: nagyon sok könyvet olvasok, és sokat értek is, de... itt csak a végén derült ki, hogy ők nem testvérek, és ez nekem nem nagyon tetszett. Úgy értem, valaki (Britany, amúgy ez nem két t?) elmeséli, hogy örül, hogy Rose nála aludt, OK. Utána beszél a szüleivel, OK. De én végig azt hittem, hogy ezek testvérek, mert a szülőknél is kicsit mintha arra hajazott volna. Csak a végén esett le... Ez lehet, hogy másnál nem így van, de engem nagyon zavart. Mondjuk, Rose neve helyett írd, hogy a barátnőm, vagy ilyenek...(tudom, hogy a legelején ezt írtad, de közben is lehetne, mert az első sorra nem mindig figyel annyira az olvasó, legalábbis nekem ez a véleményem, tapasztalatom:)
Mindent összevetve, egy kis gyakorlás után jó lesz ez, ugyh hajrá!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!