Normális ez vagy valami baj van velem és a képzelőerőmmel?

Hát, én soha nem láttam úgy a regényt, mint ahogy azt mások mondják =D A helyszínek mindig előttem vannak ugyan, mert azt furcsa módon mindig el tudom képzelni, illetve nem is próbálkozom vele, csak úgy... látom. Általában a helyszínek mindig ahhoz hasonlítanak, ahol élek. Pl. a legtöbb regényben az iskola olyasmi, mint az enyém.

De a szereplők csak úgy "lógnak". Tudom, hogy néznek ki, mert olvastam a könyvben, de pl. A boszorka fényében hiába fekete-vörös színváltós a főszereplő haja, én simán csak vörösnek látom. Illetve nem is látom, inkább csak úgy ott van. Nem látom a szereplők arcvonásait, különleges ismertetőjegyeit, csak tudom, hogy ott vannak, mert olvastam a könyvben. Én inkább csak a mozgásukat tudom elképzelni, meg úgy összességében az egész cselekményt, apró részleteket nem. Vannak könyvek, ahol oldalakon át az egyik szereplő arcvonásait taglalják. Hát nekem ez totál felesleges elolvasnom, ennek ellenére megteszem, de úgyis csak a szereplő tetteit meg viselkedését fogom magam előtt látni.

Ez engem még soha nem zavart, nem is nagyon gondolkodtam rajta, nem akadályoz az olvasásban.

A legegyszerűbb ha nem próbálod görcsösen elképzelni őket, mert a történet szempontjából legtöbbször mindegy, hogy most egy fekete szempárt látsz a zöld helyett =) Ha ez nem megy, talán segít, ha a leírásuk alapján lerajzolod őket, vagy megcsinálod simsben.