Akik olvastatok legalább 3 Harry Potter könyvet és nem szeretitek, miért nem?

Nekem az azt övező hype. Egy mese, tisztességgel megírva, ami átmegy kamaszregénybe, majd vissza a gyökerekhez (ahogy ismerem a "híres nevezetes Epilógust", de a hetedik részt már nem olvastam, csak az első négyet), nem kell ezt túllihegni, hogy "a világ legzseniálisabb könyve", meg "ha nem imádod, nem vagy ember, ezt csak imádni lehet", esetleg "ennél jobb könyv nincs, és SEMMIT nem lehet előre megmondani benne". Talán azért nem szeretem, mert nem osztottam ezt a hozzáállást, és kiutáltak miatta az osztályból. :)

Elismerem, hogy jó, ügyes a szerző, megfelelően írta meg, nagyon jó a marketing. Ügyes húzás, hogy a könyv a főszereplővel, és ennélfogva a közönséggel együtt "fejlődik, nő fel", így lesz egyre komorabb. De ha egyszerre kell elolvasni, egyben... őszintén, ne hasonlítsuk össze az első rész "nagy próbáit" akárcsak a negyedik részbéli Tusa próbákkal. Pedig a tét kb. ugyanakkora volt, csak hát... szóval nem tehette volna meg a szerző, hogy Harryéket megoldhatatlan, vagy számukra megoldhatatlan, lélekölő próbák elé állítja, mint az sztori alapján logikus lett volna (ha valami fontosat védünk, akkor ne kis versikékkel meg sakkfeladványokkal védjük, nem? de persze megírva, és olvasva kiváló, csak belegondolva kilóg a lóláb). Viszont "valós időben olvasni", azaz nem egyben nagy élmény lehet. Ezt nem ismerem, nekem nem adatott meg.

Néha zavaró a "hirtelen csavar", bár már nem tudom felidézni, pontosan hol és min dühöngtem sokat, hogy a szerző ezt a fordulatot azért bevezethette volna, de emlékszem, hogy volt ilyen. Illetve én krimin nőttem fel, nekem már Agatha Christi is unalmas néha, naná, hogy itt is unatkoztam párszor. A kis versikéket először mosolyogva néztem, aztán a sors az utamba sodorta A Gyűrűk Urát, onnantól kezdve átértékeltem a "versbetét" kifejezést.

Hmmm... mi van még... nos, lényegében ennyi. Sokat gondolkodtam ezen a témán, miért utálom néha teljes szívből a könyveket, mikor a történet, a szereplők, és néha még a belső logika is tetszik. A stílussal sok bajom nincs (emlékszem, Cedric halálának leírásán hangosan nevettem, de ez az én morbid valómat dicséri), bár talán az a leginkább zavaró. Nekem "egysíkú" (márhogy a stílus), illetve nem egységes, de szíve joga nem annak lenni. Illetve talán akkor fejeztem be, mikor kezdett "besötétedni", szóval számomra nem kellően epikus, nem ível fel olyan tereket, ami kielégít. Ha mindet olvastad, esetleg megmondhatod, érdemes lenne-e folytatni... (a történetet még annak idején előre felvázoltam a saját gondolataim és az addig olvasotak alapján, máig bánom, hogy két nagy tévedésem volt: Lupin halálát a hatodik könyvre helyeztem volna, Dumbledore-ét pedig a hetedik elejére, ami azt mutatja, a két szereplő Harryhez fűződő viszonyát csúnyán félreértékeltem, illetve nálam nagyobbat aratott volna a halál, simán megöltem volna olyan szereplőket, akikről később kiderült, hogy fontosak, ezért nem halhattak meg).

Továbbá az a gond, hogy összehasonlítom a GyU-val, akaratlanul is... utána olvastam, majdnem egy időben. Az sokkal erősebb hatást gyakorolt rám, nekem az a stílus és az a történetív jön be.

De meg kell mondjam, a továbbírásokat kifejezetten kedvelem. Néha körüllesek a neten (magyarul, annyira nem akarok kutatni), van-e tényleg eredeti, új ötlet, és jó kivitelezés (egyre kevesebb, egyre kevesebb, eleve sem volt túl sok, talán egy tucatra mondom azt, hogy ejha).

Ó, azt kihagytam: mikor kölcsönkaptam a könyveket, végig esett. Minden nap. Tönkre is ázott talán a harmadik, vagy a második, mert átázott a táskám. Na, ezért az undorító, mocsok mágiáért (tudom, büntet, hogy nem szerettem bele mindenestül) kifejezetten _utálom_. :D (Igen, a GyU olvasásának minden napján hétágra sütött a nap. Azóta is, ha jó időre vágyom, előveszem. Még mindig hatásos. De mostanában nem akarom olvasni, szóval egy darabig marad a hideg.)

"Egyedül abban a tényben nem értek egyet veled (elgondolkodás után sem:)), hogy valakinek aki Agatha Christie-n nőtt fel a Harry Potter könyvek unalmasabbak mint a Gyűrűk Ura."

Lehet, értelmetlenül fogalmaztam. A HP eleve krimi alapokra épül (van benne nyomozás... oké, van a nyomozás, mint vezérfonal, meg a többi), a GyU pedig nem. Mordorba bejutni volt az egyetlen észjáték, de az sem igényelt túlzott szellemi képességeket. Ennélfogva Agatha Christi-féle krimiken edzett elme a GyU-ban aztán sokat nem tud tenni, néz maga elé és olvas. De a HP esetén előre szépen felvázolható a krimi-fonál, és így az, aminek a legfőbb izgalomforrásként kéne hatnia nem az.