Magyarországon miért van olyan kevés magyar horror / thriller író?

Az ország méretéhez képest aztért elegen vannak, bár a többség nem zsánerhű, az igaz. Illetve gyakori a műfajkeveredés (pl. a noir). Igazából kis ország vagyunk, pici piaccal, a spekulatív irodalomnak ez a szelete nagyon kis olvasói közönséggel büszkélkedhet. Ezt a közönséget pedig a fordítások jól ellátják horror/thriller történetekkel, mivel pl. az angolszász országokban igen népszerű, és rengeteg kiváló írójuk is van. Most azért egy Stephen King életművel nehéz felvenni a versenyt mind népszerűségben, mind stílusban, mind akár kötetszámban (vagy épp példányszámban).

Továbbá a horror kissé mostohán kezelt műfaj. A sci-finek és "alműfajainak" van díja idehaza, a fantasynak van (lesz), de a horror kilóg mindenhonnan. Azt hol ide, hol oda besuvasztják, vagy a "szépirodalomhoz" csapják, ezáltal elsikkad, pedig azért vannak erős íróink. De én abban látom a legfőbb gátat, hogy a fordítások tökéletesen ellátják a hazai piacot, egyszerűen nincs sem igény, sem rés arra, hogy ott valaki betörjön.

Illetve hát a horror épp alakul át (az egyik legerősebben átalakuló műfaj manapság). Ez nem tesz jót neki, a kísérletezés miatt a szétburjánzó trendek elszívják az amúgy egységes olvasótábort. Pl. ott van a szerelmes-horror, amiből kiolvadt a borzongás (Alkonyt és társai) - ez sem tesz jót neki. Van a klasszikus, keményvonalas horror, aminek ma már nincs igazán művelője, mert a stílusa a régiek majmolásából áll(na). Vannak "epigonok", pl. HPL stílusában író szerzők, de egyedi esetek. És persze van a thriller, noir, bűnügyi horror, pszichothiller, ami alg képviselt idehaza. Jobban szeretik a horrort mind hátteret (kis belezős-fantasy).

Én úgy látom, a "lájt-horror" műfajok ébredése rosszat tett a zsánernek. Még az amatőrökön is látszik. Régebben mindenki fanatsyt akart írni, ma horrorelemekkel dúsított fanatsyt. Vagy horrort. Csakhogy nem megy... rosszabb, mint a klasszikus hősfantasy 13 évesen. Emellett a műfaj átalakul, aztán ki tudja, túléli-e önmagát (ó, persze, a zsigeri félelmet mindig meg kell tudni ragadni, de kérdés, mi lesz belőle).