Hogy tetszik a történetem eleje?

Konkrétumokat is írjatok mit tetszik, mi nem tetszik stb... Előre is köszönöm.

Valami furcsa neszezésre ébredtem és fejfájásra. Kinyitottam a szemem és valami bizarr szövetet láttam magam előtt. Felemeltem a fejem és próbáltam körülnézni, de az anyag mindenhol ott volt, nem engedett pillantást nyerni a külvilágból. Hangokat is hallottam emberi hangokat. Az agyam egy részében ott motoszkált, hogy valami nincs rendben, de nem tudtam mi az. És még is mi ez a terítő a fejemen? Próbáltam kézzel leszedni, de ekkor jöttem rá, hogy egy széken ülök a karon meg kötözve és talán még a lábam is. A fejemre pedig zsákot húztak ebbe már biztos voltam. Az a valami, ami ott motoszkált a fejemben most egyszerre megdöbbentő felismerésként tört rám és fészkelődni kezdtem. Rángattam a köteleket és a fejem ide-oda forgattam, de senki nem jött. Istenem hol vagyok? Az utolsó emlékem az, hogy hátulról leütnek és a velem szemben álló hirtelenül megjelent férfi karjába zuhanok. Kiáltok egyet, de még mindig nem jön senki. Talán meg haltam? Nem… a halál nem ilyen, nem lehet ilyen. Az képtelenség hogy ilyen rossz, fájdalmas és kényelmetlen legyen. Itt valami más van, a háttérben csak még nem tudom, hogy mi. Van itt még valami, amire emlékszem, de nem sok. Egy irodában voltam, amikor bejöttek ugyanaz a két férfi, akik leütöttek kimásztam az ablakon és aztán szálltam buszra, de lerobbant. Leszálltam és két utcát rohantam mire a megbeszélt helyre értem, de minek a megbeszélt helyére? Találkoztam valakivel, talán Johnnal ő segített volna összeállítani az anyagot majd elvinni azt az ügyészségre. Az a rész már nincs, meg, ahogy ide kerülök. Léptek. Valaki jön, remélem, kiszabadít ebből a borzalmas rémálomból. A személy közelebb ért és meg ált mellettem. Egy másik hanggal beszélgetett talán oroszul, ezek szerint már volt itt valaki az ő meg jövetele előtt. A hosszú konzultálás után kezdtem rájönni, hogy egyáltalán nem csak 3 vagyunk a szobában. Kitisztult a fejem és az érzékeim is élesedni kezdek és minden honnan neszezést suttogást hallottam. Körülöttem elég sok az ember, a számukat nem tudtam megbecsülni, de elég volt ahhoz, hogy rám hozzák a frászt. Valaki hirtelen lerántotta a fejemről a zsákot, hirtelen az arcomba világított egy lámpa, a fénye beleégett a retinámban majd pár pislogás után visszanyertem a látásom és körül néztem. Egy kisebb szoba közepén ültem a vasszékem a talajhoz rögzítve. Előttem 3 férfi állt mindegyikük sötét ruhában. Körülöttem is álltak páran, de a szobába maximum 7-en lehettünk. Egyből felfigyeltem a főnökre a 2 pasas között ált közvetlenül előttem, magas sötét hajú a maga markáns módján még akár jóképűnek is mondhattam volna a szeme acélkék, a tekintetében volt valami állatias, ami kicsit megijesztett, de a környezet szemrevétele után a hamar visszanyertem bátorságomat. A főnök is alaposan végigmért hagytam hadd csinálja. Jól ismerem az embereknek ezt a tulajdonságát. Minél hülyébbnek és ijedtebbnek tűnik, az ember annál jobban elhiszik, hogy tényleg az. Arról már lemondtam, hogy az ártalmatlanságomat hitesemmel velük mivel már rájöttem, hogy mégis kinek a karmai közé kerültem. Nem szóltam semmit vártam, hogy valaki kezdeményezzen beszélgetést, hiszen mégis csak én vagyok a fogoly, aki csak akkor beszél, amikor kérdezik és arról, amiről kérdezik, természetesen ezt az íratlan ám ősrégi szabályt én sem akartam megszegni. Ekkor váratlan dolog történt a főnök biccentett erre a baloldali férfi kilépett mögüle. Elém sétált, ennél a résznél kezdtem kapizsgálni, hogy ami majd most történik az nem lesz túl előnyös számomra. A pasas oldalra lendítette a kezét majd a tenyere és a csukló közötti csonttal, óriási erővel eltalálta a halántékomat. A fülem azonnal csengeni kezdett és káromkodtam egyet ezzel sutba dobva a jól bevált szabályt. A kezem hátra volt kötözve a székhez, de annyira előre tudtam hajolni, hogy óvatosan a térdem közé szorítsam a fejem. Halkan próbáltam nyöszörögni, hogy ne nagyon halják, de a felharsanó ordenáré röhögésből arra következtettem, hogy nem jött össze. Felemeltem a fejem és körül néztem. Izzadt volt a tenyerem és az arcom is. Egy ismerős arcot láttam a csatlósok között, amit nem tudtam hová tenni. Igen abban már biztos voltam, hogy ismerem, de nem tudtam honnan, utálom ezt az érzést. A fiú szemembe nézett és alig láthatóan nemet intett a fejével, míg a többiek még mindig röhögtek. Aztán egyszer csak beugrott. A fiú öltönyben volt a, nyakkendőjéhez nyúlt és meglazította, ez a mozdulata már akkoriban is szemet szúrt csak annyi különbség volt hogy akkor gallérral csinálta ugyanezt. Még az egyetemre jártam talán másodikos lehettem. Ugyebár, mint leendő oknyomozó riportereknek tudnunk kellett pár dolgot az önvédelemről. Egy nap azt mondták, hogy a rendőrségtől jönnek előadást tartani közelharci védekezésről és támadásról. 3 férfi érkezett 2 velünk egyidős a 3. pedig egy tisztelet parancsoló 40-es pasas volt, szinte biztos voltam benne hogy ezek nem rendőrök, egyik sem úgy nézett ki mint bármelyik rendőr akit valaha láttam, (pedig már akkor elég sokukkal találkoztam).Másik ok , hogy valamelyikük zsebéből kicsúszott egy igazolvány amit én vettem fel és őszintén mondhatom nem rendőri igazolvány volt. Egy furcsa szervezet neve volt rányomtatva meg minden féle kód. Ő volt az egyik fiú a 3 közül és akkor is folyton az inggallérját igazgatta. Most pedig itt van és teljességgel biztos voltam benne, hogy nem csupán zsaru. Beépített ügynök? Talán. Mégis milyenügynökség beépített ügynöke? Az új rendszer világosan kiköti, hogy a hivatalosan bejegyzett rendőrségen kívül nem létezhet más egyesület. És ha a srác nem rendőr, akkor meg mi? Felemeltem a fejem, egy harapófogós alak közeledett felém. Leguggolt elém és így egy szintre került az arcunk, nagyon közel voltam hozzá, talán még túl közel is. A pofáját sebek borították szinte teljesen kopasz volt és a vigyor, ami szétterült az arcán, amikor rám nézett undorító volt.

-Na szívem, ha nem beszél ezzel töröm el a gyönyörű ujjacskáid amivel azt az irományt begépelted. – Azután úgy csinált, mint akinek hirtelen eszébe jut valami rohadtul fontos ám teljesen nyilván való dolog. - Á… Jut is eszembe. Az anyag. Hová tetted kis szívem? Hm?-Úgy gondoltam mosolygok. A nagymamám mindig azt mondta, hogyha az ember bajban van csak mosolyogjon egy jót. Bár szerintem az én mosolyom inkább groteszk vigyornak hatott, de nem ez volt a lényeg.

_ Nem adom oda-újabb mosoly- bármenyire is szeretnéd. -Mondtam és lehajtottam a fejem felkészültem a fájdalomra most már bármi jöhet

-Hát akkor kénytelen leszek erőszakot alkalmazni.- Mondta és a hátam mögé sétált a hátra kötött kezeimhez. zihálni kezdem, Istenem csak lennék már túl rajta éreztem, ahogy az újai a kezemre fonódnak és kirázott a hideg. Ránéztem az ismerős fiúra, még láttam, ahogy az arca megfeszül. Egy óriási robaj és káosz volt mindenhol egy hatalmas robbanás berobbantotta a jobb oldali falat én meg székestől a másiknak repültem. Mindenhol por és füst kavargott, az orromig sem láttam. Éreztem, ahogy valaki kioldozza kezem és a lábam felemelt a földről és ahogy visszanéztem a székre és a kötelekre megláttam egy vértócsát és felfordult a gyomrom. Az én vérem.