Mit gondoltok az írásomról? Érdemes tovább próbálkoznom?

"...Mikor reggel belenéztem a tükörbe, egy kupac szar hevert előttem –finoman szólva. Thade kijött a szobámból és megkönnyebbültem. Ő egy 3 napig a tűző napon hagyott tehénlepényre emlékeztetett. Hozzá képest én pompásan festettem. Sajnos a mosakodás és a fogmosás sem segített. Na meg a borotválkozás. De azért a „Ki hasonlít jobban a mosott szarra?” –versenyen Thade biztosan megelőzött volna. 3 napos borostájával, véreres szemeivel, kócos hajával úgy nézett ki, mint egy láncdohányos, narkós alkoholista. A rosszabbik fajtából.

Anya a konyhába érve kiejtette a kezéből a kedvenc kávésbögréjét. Thade lehajolt, hogy segítsen neki összeszedni a darabkákat. Anya is leguggolt. Ahogy gyűjtögették a kék porcelánt, Thade keze futólag Anyáéhoz ért, amitől az én drága Betty-m arca vörös pírba burkolózott. A kis nőcsábász rámosolygott, ami annyira zavarba hozta az ősöm, hogy azonnal elfordult. Felállt, kidobta a maradványokat és elhagyta a helyszínt. Lemondóan legyintettem. Ugyan, minek idegesíteném magam feleslegesen? Ennek sose nő be a feje lágya. Nem hiába megy át rajta mindig egy úthenger. Úgy látszik, Thade még ebben a lezüllött rocksztár állapotban is elvarázsolta a nőket, beleértve Anyát is.

Thade karján a „kötés” már kezdett sárgás-barnás színt felvenni. Konkrétabban úgy nézett ki, mint a reggeli kávé után a WC-csésze tartalma. Kötést kellett volna cserélni, de addig nem mertünk hozzányúlni, amíg Mrs. Elizabetta meg nem vizsgálta. Ezért inkább hagytuk a fenébe.

Thade nem hozott iskolacuccot, viszont nála ez már nem számított újdonságnak. Inkább az volt kuriózum, ha tankönyvet látott a kezében az ember. Akkor annak nagyon jelentős oka kellett, hogy legyen. Mint mikor egész nap a spanyolfüzetét szorongatta a mellkasa előtt. (Könnyen fel lehetett ismerni a spanyolcuccát, mert ezernyi M betű lepte el a csíkozást és folyton eper és vanília aromában illatozott. Margharita kedvenceiben.)

Thade fejében már régóta körvonalazódott egy képtelennek tűnő ötlet. Egy elképzelés, aminek pillanatai minden egyes álmatlan éjszakán végigpörögtek a szemei előtt, miközben a falat bambulta. Régóta nagy rajongója volt a női nemnek (pontosabban fogalmazva 14 éves kora óta), de ehhez hasonló példánnyal –ahogy ő nevezte- még sosem találkozott életének 17 éve alatt. Tökéletes spanyol díva, aki alapjában véve pálcika, de azokon a pontokon, ahol kell, ott szépen kikerekedik. És mindennek a tetejébe ezeket a helyeket hangsúlyozza is. Miss Royas szépsége Thade minden képzeletét felülmúlta. A legvadabb, legperverzebb álmában sem gondolta volna, hogy egyszer ennyire fog rajongani a nála 8-10 évvel idősebb tanáráért, főleg azért, akinek a tantárgyát a legjobban utálja a világon.

Készen állt hát a terv, csak végre kellett hajtani, ugyanakkor ez nehezebbnek bizonyult, mint ahogy Thade eltervezte. Margharita nem akarta beadni a derekát, hiába voltak a bókok, apró jelzések, flörtölések, a tanárnő nem figyelt fel rájuk. Nem érkezett sem elutasító, sem biztató válasz. Ennek ellenére Thade nem adta fel és minden órán úgy köszöntötte Miss Royast, hogy: „¡Bienvenida, mia belleza!”. Margharita mindig valamilyen extranehéz nyelvtani szerkezettel megspékelt mondattal válaszolt, amit senki sem értett, különösen nem Thade, az egyik legrosszabb spanyolos a csoportban.

Egyik nap aztán Thade megelégelte a várakozást és megszületett benne az elhatározás. Odament a tanárihoz és megkérte Mr. Sheperd-öt, kedvenc szemétládánkat, hogy legyen olyan kedves és szóljon Miss Royasnak. Ofőnk persze nem mondott semmit a spanyoltanárnőnknek. Becsöngettek, ezért Thade-nek ott kellett hagynia tanárit. Eléggé lecsüggedt képet vágott akkor.

Na de elérkezett a következő szünet, és Thade úgy robogott le a tanárihoz, mintha vasvillával szurkálták volna a hátsó felét. Éppen beleütközött a fizikaszertárba igyekvő Miss Royasba. Ezernyi bocsánatkérés, irulás-pirulás után a haverom segített becipelni pár dolgot a szertárba. Az egyik fizikatanár rásózta Margharitára a kísérleti eszközök visszavitelét, azzal indokolva lustaságát, hogy még aznap nem evett egy falatot sem. Miss Royas vajszíve olvadozni kezdett, így a fizikaoktató lemehetett a büfébe sajtos szendvicset venni.

A következő eseményeket, csak úgy tudom visszaadni, ahogyan azokat Thade-től is hallottam, úgyhogy lehetnek benne túlzások és kis csúsztatások is.

A polcra pakolták a kellékeket. Szinte izzott a levegő a közöttük lévő vibrálástól. Thade erőt vett magán és váratlanul rátapasztotta a száját Margharita csábító ajkaira. Thade mindenre számított, csak arra nem, ami ezután jött: Miss Royas viszonozta a csókot. Sőt, ledöntötte a fiút és szó szerint tépkedni kezdte róla az inget. A ruhák hamar elfogytak és már csak a két csupasz bőr érhetett egymáshoz.

Thade nem árult el több részletet. Azt mondta, ez maradjon kizárólag a kettejük titka. Mintha bárki is kérte volna, hogy mélyedjen bele a mesélésbe. Én ugyan nem. Mindenesetre, a fizikaszertári affér óta minden nap találkoztak a már többször említett Jimmy bárjában és a lepukkant motelben. Ez így mindkettejüknek megfelelt. Amióta csak együtt vannak, nem hallottam őket panaszkodni."