Krimikedvelők! Milyen jellegű, hangulatú témájú krimiket, és milyen típusú nyomozó karaktereket kedveltek a leginkább?

Én kedvelem a humorosabb kicsengésű műveket, így nekem például tetszik a jellemkomikum Poirot vagy Mr. Monk karakterében is. A krimi java viszont komolyabb hangvételű (érthetően), itt már nem tudnék ilyen egyszerű kategorizálást mondani, melyik nyomozóban mi tetszik. Holmesról péládul hasonlóan vélekedek, mint az első válaszoló, bár nálam nem a non plus ultra, inkább a klasszikus detektív képe (viszont önkéntelenül is összemérem vele az egyes főhősöket).

A "milyen legyen" kérdés ezért nálam irreleváns. Amilyen lesz. Aztán meglátom, tetszik-e vagy sem.

A detektív számomra általában magányos, ritka a "tökéletes páros" vagy a jól kidolgozott csoport. Előbbinél könnyen előkerülhet az a hiba, hogy a két főszereplő párbeszéde olyan szellemi magasságokban csapong, amit az átlagolvasó nem képes befogadni, ezáltal a mű nem szórakoztató (akarja a fene órákig silabizálni, most melyik zseni mit hogy értett). Utóbbinál a szerző beleeshet abba a csapdába, hogy van a főszereplő, és a többiek csak kiegészítő elemei a nyomozásnak. (Ettől még a krimisorozatokat kedvelem, csak a sokadik CSI-utánzat már kicsit sem érdekel.)

Kis személyes: tudom, hogy Poe nyomozója volt Sherlock Holmes irodalmi előképe, és a két karakter mind módszerében, mint stílusában igen hasonló, de nekem Dupin már egy kissé... extravagáns. Vagy talán a nézőpontkarakter (ööö... említi a nevét?) nem lett elég "átlagemberesen realista", nem tudom. Ettől függetlenül Doyle Watson-Holmes párosa jobban tetszik, mint a Morgue utcai kettős gyilkosság (bár azt is imádom, meg minden, de... nem ad elég teret az olvasónak logikázni...? nem emlékszem már, mi volt, ami hiányérzetet kelett bennem).

Krimik terén a noir-ban talán csak Marlowe... és tudom, szégyelljem magam, de egyszer kezdtem bele egy Maigret történetbe, és azóta semmi. (Azt sem tudom, melyik volt és hol hagytam abba.)

(Humor terén meg... Rejtő. :D Kit érdekel a nyomozás, ennyi hülyét egy rakáson!)

Én krimikből szakdolgoztam, de akkoriban inkább az elmélettel, elméleti írásokkal foglalkoztam. Persze már addig is nagyon sok krimit, és kriminek mondható írást láttam, de főleg akkoriban találtak meg a kevésbé híresebb alkotások. Ajánlanék neked egy könyvet: 'Benyovszky Krisztián - A jelek szerint', érdemes lenne elolvasnod, segíteni fog a történetek kidolgozásában.

Na de a kérdés. :)

Valamelyik elméleti könyvben olvastam (talán 'Keszthelyi: A detektívtörténet anatómiája' volt, de erre nem esküdnék meg), hogy egyre inkább eljelentéktelenedik maga a detektív, mert tulajdonképpen bármi és bárki lehet nyomozó. Űrlény, indián, lepkevadász, de még egy belsőleg monologizáló teáskanna is kiderítheti, hogy ki nyúlta le a sütidoboz sütijeit. Egy Sherlock Holmes, Sam Spade vagy Ellery Queen (én ez utóbbit olvasok szívesen) el tud adni a személyével egy krimit, de úgy érzem, a sok krimisorozat megemelte a lécet. Nagyon kivételes, jellegzetes személynek vagy csapatnak kell lennie, hogy ne unjam meg vagy ne kezdjem el rögtön más már látott, hallott, ismételt detektívekhez hasonlítani.

Nálam mostanában a jó sztori sokkal többet nyom a latba, mint a jó detektív. Talán a mai skandináv krimik is inkább erre koncentrálnak, és ezért olyan sikeresek. Bár ez csak az én véleményem. :)