Valaki kiírná a Szent Johanna Gimi 5-ből azt a részt amikor Szilveszterkor Gomba odamegy Renihez és elkezd nyomulni?

"– Szia, Reniii! – ölelt meg hátulról valaki. Éreztem az alkohol szagot, úgyhogy egy pillanat alatt

kihúztam magam a karok közül, és a konyhapultig hátráltam. Gomba nem volt józan, ezt a szagából

éreztem, és a nézéséből is rögtön láttam.

– Szia – köszöntem, és magamra erőltettem egy mosolyt, miközben folyamatosan az ajtót lestem.

– Meg se ölelsz? – vihogott furán.

– Hát. Inkább nem, ha nem gond – motyogtam. A zene üvöltött, a hangzavar őrületes volt, és ketten

voltunk egy helyiségben Ajaj.

– Szilveszter van. A minimum, hogy megcsókolsz éjfélkor – vigyorgott. – És éjfél van – csapott a

karjára. Nem volt rajta óra

– Negyed tizenkettő – sziszegtem kínosan.

– Na és? – kiáltotta röhögve. Na jó, totál el volt ázva. A francba.

– Gyere, menjünk vissza inkább a többiekhez – tanácsoltam erőtlen hangon.

– Minek? – húzta fel a fél szemöldökét.

– Mert ott jobb – vágtam rá ösztönösen.

Gomba vihogva megbotlott, és megint felém lépett.

– Tudod. Cortezzel járok – dobtam be végső elkeseredésemben az adu ászt, ami normál esetben

működött volna. Csak sajna nem jutott el Gomba tudatáig. Ráadásul túl kellemetlen volt a szitu

ahhoz, hogy felfogjam a kimondott szavaim súlyát vagy azt, hogy mennyire jól hangzik ez így.

Cortezzel járok. Wow!!!

– Nincs itt. Amiről nem tud, az nem fáj – hebegte, de alig tudtam kivenni, mit mond.

– Na jó, én mentem – ráztam meg a fejem idegesen, és az ajtó felé indultam. Gomba elkapta a

karom, a szorítása fájt, és hirtelen annyira leblokkoltam, hogy nem tudtam reagálni. Folyamatosan

rángatott, én megpróbáltam kitépni a karom a keze közül, de erősen fogta, és a szorításától a bőröm is

megcsavarodott. Az égő érzéstől felszisszentem."