Mit gondoltok az első fejezetről?

Félúton abbahagytam, bár ez a legjobbak közül való, amit itt az oldalon szoktam láni. De még ez sem hibátlan... mindegy, elmondom, mi a gond, remélem, rajtam kívül megjön a hadseregnyi válaszadó, akik megerősítenek, hogy a mű jó, folytasd, kiválóan írsz és látni akarják a többi fejezetet is. Az egyensúly fontos, csak midenre kiterjedő kritikára nincs idő.

Van pár elütés, elírás, furcsaság. (Egy központozási hiba - pont után kisbetű -, "húszadik" és a Britannia volt nagyon fájó pont.) Ezen kívül a főszereplő nemét és foglalkozását én megkérdőjelezném, mert nő és bérgyilkos nem emlegeti ennyit, hogy ő nő és bérgyilkos. Azon lazán átlendülök, mint a főszereplő, hogy egy ilyen szakma azért nem habcsók és piskóta, hogy az ember röhögjön rajta. Mert ez nem fásultság, ahhoz olvass noir krimiket, ez a karakter egyszerűen humorizál, még ha cinikusan is. Az elejétől fogva úgyis elég hiteltelen (jó, nem olvastam tovább, kiderülhet még minden), ez már nem oszt, nem szoroz. A "laza vagyok, minden szavam érdekes" stílus a fiatalokra jellemző, a 16. évedet igazolja, majd rá kell döbbenj, hogy csak ezzel nem lehet eladni valamit. Néha felesleges köröket futsz pont emiatt. Mindegy, fiatal vagy, van időd megtanulni. Ha ez a stílus kissé alábbhagy, akkor az ehhez tartozó semmitmondó frázisok és közkedvelt fogások is talán mennek. Ilyenek a kötelező egybekezdéses külső leírás (a tinilányoknak azonnal és rögtön be kell mutatni minden pasit, hogy elképzelhessék a többiek is, valamiért a farmernadrág kötelező személyiségelem), hogy magában kell töprengenie, majd ennek megszakadását dokumentálnia kell, a színek erőssége, a hasonlatok terjengős térnyerése (és kötelező valami meghökkentővel előállni) és az ismert környezet újszerű bemutatása (mintha akkor lépne a szobájába először). Lényegében ezek önmagukban nem problémák, együtt viszont azzá képesek válni. De hát ha ilyen ez a stílus, mit tehetek... Azt mondják, több alázat a szöveg iránt. Nem tudom, itt inkább az olvasóközönség túl jó ismerete a gond.

Próbálom kiemelni, hogy ez nem hamvába holt ötlet, ne dőlj a kardodba. Ez létező jelenség, majdnem mindenki használja és szerintem nincs olyan, aki ilyen korban ne írt volna legalább egyszer így. Az olvasóknak is ez kell. (Ez van, ezt kell szeretni, a tinilányok nem intertextualitástól terhes posztmodern szövegért fognak rajongani.) Legyenek gyors, tiszta, világos külső (!) bemutatások, mindent úgy írjon le a főhős, mintha ő is először találkozott volna vele, hiszen az olvasó ilyen. Az E/1. meg kedvelt elem. Találkozzon ismert frázisokkal, "gyakori leírt gesztusokkal". (Inas-szobalány beszélgetés, szemöldök rángatása, égre emelt tekintet, színpadias gesztusok - írásban gyakori, életben igen ritka.) A főszereplővel lehessen azonosulni, vagy a vágyott ideát testesítse meg, tehát a két véglet gyakori ("egyszerű, hétköznapi lány", és a laza, szuper munkát végző nő - nálad az utóbbi).

Ezen a stíluson belül mozogva mit tudok mondani... mert tanácsot mindig kell adni, azt nem lehet kihagyni. :) (Aki tudja, csinálja, aki nem, tanítja. Tehát, mivel a krtikus az a nyomorék, aki futni tanít, tanács igenis kell, az önirónia része.) Hmm... a dizájn kellemes, maradjon. Úgy értem, olvasható (ez a lényeg), bár én a blogoknál ezt a nagyon keskeny szöveget nem szeretem, megnehezíti az olvasást. Aztán... kicsit kevesebbet emlegesd direktben, hogy nő. És hogy gyilkolászik. Ne ez töltse ki minden gondolatát, hanem használj finomabb utalásokat. A Word ellenőrzőjével alaposabban futtasd át a szöveget feltöltés előtt, hogy a kis hibákat megtaláld.

Amúgy jó és ügyes és tényleg. :) Folytasd nyugodtan, egészen jól írsz.

Az alapsztori sántít. Az a baj, hogy olyanról írsz, amiről egyáltalán nincs tapasztalatod. Szerintem egy 16 éves lány, legyen bármilyen tehetséges az írásban, nem tud hitelesen átadni és megszerettetni egy ilyen sztorit az olvasóval. Például amikor azt írod, 8 évesen azt mondta Nia, hogy gyilkolni akar, az tipikus sánta mondat volt. Sántít, mert egyetlen gyerek sem mondana ilyet, és sàntít, mert ha mégis, az az olvasót felháborítja, így, bár a sztori főszereplője, ellenszenvessé, mi több, idegesítővé válik, és abbahagyja az olvasást.

Ez természtesen csupán az én véleményem, ne vedd támadásnak, építő kritikának szánnám. Azért az érdekelne, hogy miért ezt a témát választottad.?

Bocsánat, hogy ez egy picit offos lesz, de most az utolsó kommenthez szeretnék hozzászólni. Ha mindenki csak olyanról írna, amiben van tapasztalata, akkor számos remekmű meg se született volna. Olyanról, amit tapasztalt, mindenki tud írni. A fantázia az, ami segít az íróknak, hogy olyanokról írjanak, amiket nem tapasztaltak még.

Úgyhogy (bár a bérgyilkos ötletet én sem találom teljesen nyerőnek), azt tudom javasolni, hogy nézz utána alaposan a témának, és írj bátran! Így fogsz fejlődni, és így lesz kiforrott, egyéni stílusod...

72%: azt hiszem, a tapasztalat kifejezést az a válaszadó hozzád hasonlóan értette. Van élettapasztalat és van az utánaolvasás, tanulmányozás és némi fantázia keveréke "tapasztalat". Szóval vagy legyen tapasztalatod, vagy tudd elhitetni a többiekkel, hogy van.

Bár a kifogásolt mondat, amiben megkérdőjelezte, hogy egy 8 éves lány nem gondol olyanokra, hogy gyilkolni akarna, ott valóban beszélhet személyes tapasztalatról. A szerző duplaolyan idős, tehát volt nyolc éves.

(De állítólag egy beteg elme a szereplő. Noha 8 évesen... nem tudom, ilyen durva pszichopátia alig hihető el. Az elkövető meg végtelenül béna, ha egy gyerek is megláthatta.)