Aki szokott sztorikat írni honnan vesz ihletet ha kimerült és nincs több ötlete?

Na, a te problémád más, mint a szokásos "nincs ihletem" gondok. Utóbbira millió módszer van, a szerző személyétől függően van, aki zenét hallgat (ez sokszor segít), mások egyszerűen kimennek a szabadba, gyakori az olvasás, filmnézés ("elkapni" egy jó ötletet és továbbgondolni), akad, aki az álmait használja fel. Ha egyik módszer sem használ, akkor még megpróbálhatsz közismert történeteket átírni (pl. mesék), vagy kliséket alkalmazni. Ha ezek után sem megy semmi, akkor az írás nem a te hobbid.

Viszont nálad segíthetne az, hogy vázlatot írsz. Ha elapad a lelkesedés a történet közben, és nincs ihleted/kedved folytatni úgy sem, hogy újra és újra átolvasod az addigi részeket, akkor a vázlat csodákat művelhet. Akkor nincs az, hogy "elfogyott a történés", vagy kevés (kivétel, ha eleve kevésre terveztél, de akkor átalakíthatod pl. elbeszélésse az edereti tervet), hiszen már a vázlat során kiütközik, mit akarsz elérni.

(Egyébként hogy kit mi ihlet meg... vannak beteg dolgok, neked kell megtalálnod azt, ami majd segít. Ha csak ülsz a klaviatúra fölött és órákig merengsz, az általában nem segít. De első körben próbáld meg a zenét, tényleg jó. Jobb, mint az általam látott eddigi legdurvább ihletforrás, az erek vagdosása a a keménydrogok. Vagy a rohadó almák. Esetleg a tehenek. Meg a körtefák.)

Az első jól leírta, hogy általában mi minden szokott segíteni az embereknek az ihletszerzésben. Én az olvasásra, filmnézésre és utazásra voksolok.

Jómagam többnyire akkor szoktam "kimerülni", amikor a történetnek már kb. a kétharmada le van írva. (20-30 oldalas sztorikat írok általában.) Ez nem feltétlenül az első kétharmad; van, hogy az eleje és a vége, vagy a vége és a közepe, vagy részek összevissza, és köztük lyukak, amelyeket ki kéne tölteni.

Én ezen a ponton a következőket szoktam tenni. Sokat már semmiképp sem akarok hozzáírni, hiszen csak a saját szórakoztatásomra írok, így nem követelmény a terjedelem növelése. Azért írok, mert szórakoztat az írás, így ha kifogy az ihlet, akkor a történet lényegében kész van - már csak az utolsó simításokat kell elvégezni, hogy valóban késznek lehessen tekinteni.

A "lyukakat" tehát röviden kitöltöm, átkötöm. Néha csak egy "telt, múlt az idő, mígnem egyszer csak..."-kal, vagy más hasonló módon. Szinte sosem újabb kalandokkal vagy komplett eseménysorokkal töltöm ki a lyukakat.

A tippem tehát az, hogy ne akarj mindenáron írni, ha már nincs ihleted. Fejezd be a történetet oly módon, ahogy az logikus - röviden meséld el a végén mindazt, amit még el kell mesélni, de ne akarj újabb történéseket kiagyalni, ha úgysem megy. Ez úgyis csak erőltetett részeket eredményezne, aminek semmi értelme nincs.