E/1-ben (egy szereplő mesél) vagy E/3-ban (kívülről látjuk a történteket) íródott könyveket olvastok szívesebben? És miért?

Mindegy, csak legyen jó. Komolyan mondom.

Mindkét elbeszélésnek megvannak a maga előnyei és hátrányai. E/1.-től én ma már inkább ódzkodom, egyszerűen azért, mert mindenki így kezdi. Ez az "egyszerűbb" (könnyebb belehelyezkedni a főszereplő szemszögébe), emiatt a rossz írások között többségben vannak az E/1.-esek. A később fele-fele az arány.

Természetesen ez nem jelenti azt, hogy E/1. nem lehet jó, vagy egy kezdő ilyen elbeszélési stílussal csak rosszat alkothat. Csak több a rossz, és emiatt óvatosabb vagyok. E/3.-at is el lehet rontani (sőt, a legrosszabb olvasmányélményeimhez ezt az elbeszélési módot választotta a szerző).

Úgyis a regény fogja meghatározni, milyen elbeszélési mód kell hozzá, szóval "látatlanban" nem ítélek. Bármelyiket szívesen olvasom, ez nem számít.

Ahogy az első írta: mindegy, csak jó legyen.

Manapság, a "blogregények" (már a kifejezés is milyen... valami vagy blog, vagy regény, de a kettő nem fér össze) és naplóregények térhódításának köszönhetően az E/1-ben íródott könyvek felhozatala igencsak felhígult. Ez nem azt jelenti, hogy E/3-ban jobban szeretek olvasni, mert nem így van. A narráció szemszöge nem függ össze azzal, hogy egy könyv mennyire jó, de ahogy az első hozzászóló is rávilágított: mivel E/1-ben könnyebb írni, ezért az alacsonyabb színvonalú művek általában ily módon születnek.

Általában, és tisztelet a kivételnek.

Szívesebben olvasok E/1-ben - ha jól van megírva. Ez egy olyan elem, amely lehet hatalmas előny és hátrány is, attól függően, hogy tudja alkalmazni az író. E/1-ben lehetőség van a főszereplő lelkivilágának közvetlenebb részletes bemutatására, megismerhetjük a gondolatait is, teljesen azonosulhatunk vele. Ha valaki meg tudja csinálni, ez nagyot dob a történeten.

Ugyanakkor, ha az író nem képes elég hitelesen formálni a karaktert, a belső monológok és gondolatmenetek sablonossága, lapossága csökkenti a mű értékét.

Íróként csak akkor vállalnám az E/1-et, ha teljesen biztos lennék magamban, jól be lenne gyakorolva, stb.

Én most bele a regényírásba és E/1.-et választottam, hosszas tépelődés után.

Mostanában többnyire ilyenekbe is olvastam bele, az E/3 akkor jó, ha több egyenrangú főszereplő van, sztem:)

E/3

Nem szeretem a naplóregényeket, meg az efféle E/1-ben íródott könyveket, mert azokban a főszereplő általában semmilyen jellemmel nem bír - tisztelet a kivételnek. Engem zavar, ha a regény mással nem tud megnyerni, és ezért azt várja, hogy E/1-ben majd azonosulok a szereplővel. E/3-ban eldönthetem, hogy kit "kedvelek meg", és nem erőlteti rám a főszereplő gondolatait. Persze itt is van kivétel, ahol pont a jellem volt a lényeg, és az író nagyszerűen megoldotta, és híven tükrözte a gondolatait a mesélőnek.

Egyébként E/3-ban is tökéletesen be lehet mutatni a lelkivilágát több karakternek is, pl. Szabó Magda alkalmazta ezt szerintem remekül. Azon kívül a több szálon futó cselekménynél kifejezetten előnyös, hogy nem kell magyarázkodni, meg előreutalni, hogy mégis honnan a csudából tudja meg a főszereplő, hogy itt és ott ekkor meg akkor ez történik, hanem meghagy minket a bizonytalanságban, hogy akár sosem tudja meg, és a végnél is több lehetőséget hagy.