Hogy írjak jó krimit? Mit kerüljek el?

[link]

Illetve megtaláltam egy régebbi válaszomat:

www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__konyvek__3458525-m..

Itt én is említem a 216-os számot, és azóta sem emlékszem az illető nevére, akit Eco emleget. Egyszerűbb beszerezni a művet és megnézni a végén. (Illetve a Hat séta a fikció erdejében is kitér ugyanerre a témára.)

Ezt nem teljesen értem. Ha valamit nagyon sugall egy író, hogy biztos úgy lesz, azt alapból nem hiszem el, mert nagyon gagyi megoldás lenne.

Tehát ha állandóan Pistára tereled a gyanút, tudni fogom, hogy nem Pista a tettes. Ha mégis ő lenne, szörnyen amatőr megoldásnak tartanám, nem ügyesnek.

Azért a karakterek viselkedjenek életszerűen, egy gyilkosság esetén senki nem akarja direkt gyanúba keverni magát. Ha valaki másról akarja ezzel elterelni a figyelmet, mert fél, hogy ő tette (Agatha Christinél elég gyakori), az elképzelhető, de "krimi-logikával" nem gondolkodhatnak a szereplők. (Mivel ők ott "élnek", és nem tudják belülről, hogy egy könyv szereplői. Érted, mire gondolok?)

Egyébként ha valaki gyanús, túlságosan is, lecsukják. Kész, passz. Innentől felveheti a nyomozó a fonalat, ha biztos abban, hogy nem ő a tettes, de valamiért mégsem vallja ezt be (mint pl. félt valakit, vagy túl büszke ahhoz, hogy bevallja az ártatlanságát, vagy valami disznó ügy húzódik meg a háttérben, és nem akarja, hogy kiderüljön). Ilyenkor színesítésnek jól jöhet, hogy minden nyom a lecsukottra utal, mégis be kell bizonyítani, hogy nem ő a tettes.