Kinek mi a véleménye a Sorstalanság c. műről? (könyv és film, mindegy).

Előre leszögezem, hogy nem most olvastam, hanem kb. 2 éve, szóval nem biztos, hogy releváns a véleményem.

Nekem meglepő módon tetszett, pedig úgy álltam neki, hogy biztos nem fog. Valóban megdöbbentő az a rezignáltság, beletörődés, ahogy az egészet fogadja, és az a tényszerű közlés is, ahogy utólag leírja. Ő így tudta túlélni a dolgot, ezt Te megérteni szerencsére nem tudod.

Én az előző válaszolónál még régebben olvastam a könyvet, így még kevésbé tudok konkrétumokra hagyatkozni. A Nobel-díjat ezért a könyvért kapta meg konkrétan, de valójában az egész munkásságának szólt.

Akik túlélték a koncentrációs táborokat, azok eltérő módon nyilatkoztak róla; valószínűleg ez azon is múlott, hogyan sikerült akkor kezelniük a helyzetet, illetve utóbb feldolgozni. Arra próbálok kilyukadni, hogy Kertész stratégiája az volt, hogy "nem is annyira rossz"-nak állította be a tábor szenvedéseit. Fogalmam sem lehet, hogy mit éltek át azok az emberek, tehát valahogy szentségtörésnek érzem, hogy a kényelmes fotelből osztom most az észt, ahogy a regény legvégén is a szomszédok (asszem). Valószínűleg úgy érti, hogy a táborban annyira be voltak korlátozva, hogy egyértelműbb volt, mit kell tenniük, nem volt képmutatás, nem volt hazugság, mert nem is lehetett értelme. Kikerülve pedig ezek az emberek nem találták a helyüket a világban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a holokauszt túlélő írók egy jó része idővel öngyilkos lett. Szóval azt gondolom, valami ilyesmit érthetett az általad idézett gondolat alatt.