Ha mindenki aki ismeri és ténylegesen olvasta a kötelező olvasmányokat felnőttként, melyiket hány éves kortól ajánlanád?

Kérdés, hogy mit olvastak a szülei a gyereknek óvodás korában és mit olvasott a gyerek később. A Móra meséket a gyerekeimnek már 4-5 éves korban olvastuk, utána a kincskereső és nyelvezete nem volt gond. Utána szépen mentek végig az otthoni könyveken, azt olvasták amit megértettek.

Szerintem az a gond, hogy ma sokan nem olvasnak a gyereknek csak ilyen tinglitangli meséket, a szókincs a tévén fejlődik (vagy nem) és vannak akik 18 éves korukra csak 50 könyvet olvastak.

Nem hiszem, hogy lefelé kéne vinni a lécet

Teljesen egyetértek én is hasonló cipőben jártam annyi kivétellel, hogy én azért szerettem olvasni, de a kötelezők nagyrészének már a tartalmi leírásától is hidegrázásom volt és inkább nem áldoztam rájuk egy percet sem... A kőszívü ember fiaitól a mai napig frászt kapok...

Ha már említed a Candide ből tizen néhány évesen annyi maradt meg bennem, hogy valakinek eladták a fél seggét, 26 évesen mikor újra olvastam, mert egy haverom esküdözött, hogy az milyen jó, makdhogy nem az lett a kedvenc könyvem a mély filozófiai tartalom miatt...

A bűn és bűnhődést azt speciál pont szerettem suliban, bár inkább a bűn része foglalkoztatott, mint a bűnhődés :) sőt tervezgettük is haverral, hogy ki kellene próbálni... Aztán szerencsére benőtt a fejünk lágya...

Amire még nagyon emlékszem, hogy az isteni színjátékból kellett szerencsére csak részleteket olvasni, mert egy büdös mondat nem állt össze belőle, hogy mit akar jelenteni amit éppen olvasok és a kincskereső kisködmönnel is van egy élményem, mikor kijelölt részlet olvasását kellett otthon gyakorolni, számomra teljesen értelmetlen szavak voltak a részletben, apám eltört egy fakanalat a fenekemen mire folyékonyan el tudtam olvasni a részletet, majd másnapra elfelejtettem a tanárnak már csak szótagolva tudtam elolvasni és kaptam egy fekete pontot, amiért aztán anyám elvert, hogy nehogy apám verjen el, de apámat nem hatotta meg, hogy anyám már elvert, így ő is megtette...

Sötét korazaka gyerekkoromnak a kincskereső kiskődmön :D

A kötelezőket általános negyedikétől bojkottáltam, emiatt maradt meg bennem az olvasás szeretete.

Attól, hogy a Kincskeresőben kisgyerek van, még nem nekik készült, de ez több másik kötetre is igaz.

Szerintem nagyon át kellene gondolni, hogy miért is olvastatunk a gyerekekkel - főleg általános iskolában - kötelező olvasmányokat.

A kiválasztott, régóta betontömbként ülő művek, mint Egri csillagok, Kőszívű ember fiai, stb. azért az adott osztályfoknál kerültek a tananyagba, mert egyrészt az irodalmi korokban így következnek, másrészt a történelem anyaggal szinkronban vannak.

Szerintem általános iskolában nem feltétlenül ennek a szempontnak kellene alárendelni a kötelezőket. Sokkal inkább itt kellene megalapozni az olvasás szeretetét, de sajnos a kötelezők erre nem alkalmasak, hisz nem az adott korosztálynak, nem a mai gyerekek habitusának íródtak.

Nem a könyvekkel és nem a gyerekekkel van a baj.

Végtelenül szomorú, hogy Jókai úgy marad meg az emberek nagy többségében, hogy borzadva gondol rá - holott csak nem a megfelelő időben kapta kézbe.

Tényleg kevesebbet olvasnak otthon a szülők a gyerekeknek, de ezt tudomásul kellene venni, és átvenni az olvasás megszerettetésének feladatát az általános iskolákban.

Mondjuk lehetne ott kezdeni, hogy az alsós olvasókönyvek tartalmát gyerekbaráttá tesszük, majd a kötelezőket reformáljuk.

Gimnáziumban azért már lehet komolyabb könyvet is a diákság kezébe adni, mert feltételezhető, hogy gimibe azok kerülnek, akikben van igény a művelődésre, és az olvasást ált. suliban megszeretve, kellő szókinccsel felvértezve könnyebben veszik az "akadályt".

Kérdező, teljesen egyet értek.

Én világéletemben utáltam a kötelező olvasmányokat. Nem kötött le és nem éreztem - abban a korban - hogy bele tudnám élni magam a történetekbe.

Később jöttem rá, hogy igazából emészthetőek és megérthetőek, de nem 10-15 éves korban, hanem később, érettebb gondolkodással.

Más hatás éri ma már ezt a korosztályt, mint akkor, amikor ezek az olvasmányok írodtak. A régies nyelvezettel nincs gond, de ennek a korosztálynak teljesen idegen és távoli.