Elgondolkodtatok már azon hogy a Tűz és Jég dalában (Trónok Harca) a Mások nem is annyira gonoszak?

Mindenesetre én úgy láttam, hogy a Mások egyértelműen kétszer szerepeltek a könyvben(de javítsatok ki ha vmit nem vettem figyelembe):

1. rész prológusa:

"Egy árny vált ki az erdő sötétjéből és megállt Royce előtt. Magas volt, szikár, kemény, mint a régi csont, húsa pedig sápadt, mint a tej. A páncélja mintha változtatta volna a színét, ahogy moz- gott. Az egyik pillanatban még fehér volt, mint a frissen esett hó, a másikban pedig már fekete, mint az árnyék, s mindenhol a fák mély szürkészöldje pettyezte. A mintázatok úgy cikáztak minden egyes lépésnél, mint holdfény a vízen."

A Kardok Viharában Samwell Tarlynál:

mikor menekülnek a Mások és a holtak elől az Elsők Öklén elszenvedett vereség után.

A sötétből egy ló feje bukkant elő. Sam egy pillanatra megkönnyebbülést érzett, ám akkor meglátta magát a lovat. Az állat egész testét dér borította, mintha fényes, fagyott verejtékréteg lett volna, nyitott hasából merev, fekete belek kusza szövevénye lógott. A hátán ülő lovas sápadt volt, mint a jég. Sam torkából mélyről jövő, nyüszítő hang szakadt fel. Annyira megrémült, hogy valószínűleg megint összevizelte volna magát, de a testét olyan kegyetlen hideg járta át, hogy úgy érezte, a hólyagja keményre fagyott. A Más kecsesen lecsusszant a nyeregből a hóba. Karcsú volt, mint egy kard, tejfehér. A páncélja hullámzott és csillogott, ahogy előrelépett, a lábai nem törték át a frissen hullott hóréteget." és nem sokkal később

"A következő pillanatban előrelendült, inkább zuhant, mint fu- tott, behunyta a szemét és két kézre fogta a tőrt, vakon maga elé döfött. Reccsenést hallott, ami- lyen hangot a jég ad, amikor betörik valakinek a léptei alatt, majd olyan éles és átható visítást, hogy fülére tapasztott kézzel hátratántorodott, és keményen a fenekére huppant. Amikor kinyitotta a szemét, a Más páncélja vékony patakocskákban folyt le a lábán, a torká- ból előmeredő tőr körül sápadt, kék vér gőzölgött. A lény odanyúlt két csontfehér kezével, hogy kihúzza a tőrt, de az ujjai füstöltek, ahol hozzáértek az obszidiánhoz. Sam az oldalára gördült, és tágra nyílt szemmel figyelte, ahogy a Más összezsugorodik és tó- csává olvad. A húsa néhány pillanat múlva finom, fehér ködként oszlott el. Alatta sápadt, fényes, tejfehér csontok maradtak, ezek is gyorsan olvadásnak indultak. Végül nem maradt belőle más, csak a sárkányüveg tőr, amelyet gomolygó gőzkoszorú vett körül, mintha élt és izzadt volna. Grenn lehajolt, hogy felvegye, de azonnal eldobta. "

Amikor viszont megtámadták az Elsők Öklét a "Mások", akkor nem tudom, hogy "igazi" Mások is voltak-e köztük, vagy csak holtak.

Igazából nekem ami nem tetszett, az az volt, hogy a harmadik kötetben már az Elsők Öklét elfoglalták a Mások és a holtak, sőt, Kicsi Paul és még néhány halott még Samwell Tarlyra is rátámadott, amikor Szegfűvel már egész közel járatk a Falhoz(és Hidegkéz mentette meg őket) - ehhez képest a következő két könyvben gyakorlatilag nem esett róluk szó(kiv. Sárkányok Tánca prológusa).

Igazából én annak örültem volna, ha már az 5.kötetben is harcolni kell velük, de a 6.-ban már mindenképp. A sorozatban ugye a 8.évadra tervezték a Mások elleni harcot. Ez szerintem nem igazán illik a Tűz és Jég Dalához. Hiszen eszerint a Mások akkor támadnak, amikor Westeroson a bonyodalmak a trónért már kb. véget érnek.

Sokkal érdekesebb lenne(lett volna?), ha akkor omlik le a Fal/jutnak át a Mások valamiképpen rajta, amikor Westeroson nagyban dúl a küzdelem a hatalomért. Ekkor kezdetben sokan nem törődnének velük, akik igen, azok nem tudnák megállítani őket. Így sokkal nagyobb apokalipszist okoznának, mint akkor, ha már egész Westeros felsorakozott egy uralkodó mögött, és nem a helyi küzdelmekkel van elfoglalva.