Milyen (könyves) kliséket ismertek? Pl. Meleg legjobb barát, rosszfiú-jólány, stb.

- minden férfi a főhős lányba szerelmes

- "unalmas, nem is szép, nem is túl okos tinilány vagyok, akiben nincs semmi különleges, de megváltom a világot és mindenki imád"

- a szerelmesek azt hiszik, hogy féltestvérek miután már összejöttek, de aztán mégsem

- a főszereplő mestere szinte mindig meghal

- giccses utolsó fejezet, ahol mindenki házas és gyereket nevel

- a női gonoszokról mindig kiderül valami, ezért szánni kell őket a végén, mert nem is tehetnek róla

- valami mérges valakire egy félreértés miatt és elrohan, ami miatt lesz egy mázsa bonyodalom, ami 20 másodperc beszélgetéssel meg lett volna oldva

- egy tini mágikusan megold és tud mindent, amit nála sokkal tapasztaltabb, intelligensebb emberek sem tudnak megoldani évsázadok alatt

- 16 éves, 45 kilós kiscsaj háromszor akkora férfi katonákat ver le félkézzel

- random előkerülő segítő, aki megneveli a főszereplőt, hogy beilleszkedjen a nála sokkal magasabb státuszú emberek közé baromi gyorsan

- a hősnek teljesen véletlenül van egy olyan képessége, ami pont jó arra, hogy megoldja a gondokat, még ha egyébként tanulatlan és felkészületlen is

Ja és ki ne felejtsük a klisék kliséjét: a legmenőbb, legszuperebb srác, akibe minden lány szerelmes, véletlenül pont a teljesen átlagos, semmi különös főszereplő lányt választja.

Ugyanez működik fordítva is: amikor a suli bombázója az ügyetlen, csúnyácska főszereplő fiúval kezd el járni.

Továbbá a főhősnő, természetesen, csak egy egyszerű lány, és az is akar maradni, mindezt pedig minden világmegmentés előtt-után(-közben, csak a lélektani dráma miatt) előszeretettel hangoztatja.

Klisék terén egyszer volt itt egy kiváló kérdés is, amiben sikerült vagy hat tucatnyit összeszedni, másrészt a Boncnok régebbi cikkei is kiveséznek párat. Az aktuális YA-irodalmi trendről még nem született ilyen írás, de angolul van pár.

Rózsaszín-szerlemes suliregényhez még klisék:

- a főszereplő új iskolába kerül, és ettől változik meg az élete (előtte nem volt... amúgy is, amíg valaki nem vezet naplót, addig hivatalosan nem is létezik)

- a szülők csak azért vannak, mert 18 alatt jogilag nem nagykorú a gyermek, egyetlen megnyilvánulásuk, hogy minden realitástól mentesen pont a legfontosabb randi előtt kérik számon a leckét, majd annak hiánya miatt szobafogságot rendelnek el

- a főszereplő srác mindenkinek kell, a főszereplő lány senkinek: logikus, őket az ég is egymásnak teremtette

- természetesen a főhősnőt mindenki utálja, mert csak

- kidolgozott jelleme senkinek nincs.

Egyéb klisék a teljesség igénye nélkül:

- a főhős keveredik bajba... ha a legjobb haver, csak azért, hogy a főhős megmenthesse

- a gonoszkodó feketemágus meg a mesteri terv felvázolása a főhőssel való végzés előtt (ama bizonyos utolsó banánhéj, amin el fog csúszni)

- a sci-fi még mindig zűr az űrben látványos színes-szagos hangeffektekkel felturbózott sci-fi hajókkal

- a fantasy mániákus epigon-hegyei: mindig az épp aktuális trend szüli a regényeket (ha Tolkien a király, akkor high fanatsy, ha Martin, akkor se szeri, se száma a low fantasy írásoknak)

- a főhős taktikája mindig működik, akármekkora ökörség (de mivel működik, ezért zseniális, és az ellenség sosem gondolt volna rá, nemde?)

- a főhősnek minden emberi számítás szerint a második oldalon meg kellett volna halnia a saját hülyesége miatt, ehelyett háromszáz oldal múlva ő menti meg a világot.

Egyébként olvasd Terry Pratchett vagy Christopher Moore munkásságát, mindketten a klasszikus (jobbára fantasy) klisék paródiát emelik a regényeikbe.

- a főhős A Kiválasztott™

- hogy az írónak ne keljen vesződni a világfelépítéssel, a főhős találkozi A Mindent Tudó Karakterrel™, aki pár oldal alatt összefoglalja, hogy mi a főhős feladata, meg hogy úgy általában hogy mennek a dolgok a könyv világában

- a mellékszereplők háttérsztorija ezerszer érdekesebb, mint a főhősé

- A Barátság Ereje™ meggyógyítja a halálos sérüléseket

- A Barátság Ereje™ legyőzi a gonoszt és megmenti a napot

- az író túlságosan részletes leírást ad a szereplők ruháiról, mert ezzel akarja bemutatni a személyiségüket

- a meleg barátot már írtad, de a meleg mágusok is kezdenek divatba jönni :D

- szexi vámpírok

- a főhős mentális betegsége (depresszió, PTSD, hallucinációk, stb) valahogy varázslatos módon meggyógyul/enyhül, amikor összejön egy szexi&vagány pasival

- disney meseutalások (vagy átírják az eredeti történetet sötét hangulatú YA regénnyé, több szexszel és vérontással, vagy átvesznek bizonyos részleteket, pl az átkot csak egy csókkal lehet megtörni, vagy a pasinak szörnyeteg külseje van, de a lány mégis beleszeret a szívébe, stb stb...)

- van egy karakter, akinek semmi más szerepe nincs, mint az, hogy megöljék, vagy elrabolják, ami ösztönzi a főhőst a folytatásra (ilyen lehet a kisöcsi, kishúg, anyuka, gyerekkori legjobb barát)

- A Komikus Karakter™

- ééés: a főhős egy Mary Sue/Gary Sue

Oké, az utolsó válasz kapcsán eszembe jutott egy írás, de pofátlan dolog reklámozni, ezért tegyünk úgy, mintha nem szóltam volna.

[link]