Írok egy történetet, mi a véleményetek róla?

Mindjárt az elején:

Belecsapsz a közepébe egy párbeszédes eseménnyel, ami tök jól indul, három sor, és el is tudok képzelni egy szituációt. Hanem aztán satufékként jön a leírás, hogy milyen ruhát hord a fószer. Mi??? Kit érdekel a nadrágtartója, a csajt mutasd, és hogy miképpen reagál az ürge! Akkor is, ha kiderül, hogy nem is a csajról van szó. Az is érdekes, mert esemény van. De a csóka hajszálcsíkos inge nem játszik benne, azt vigyed innen! Majd megnézem, ha már lehiggadtak a kedélyek.

Eseménnyel érdemes kezelni a bemutatást is, de csak röviden: ha öreg, odabotorkál vagy csoszog, ha fiatal, már pattan is. Ha sejti, miről van szó megjelenik rajta egy kéjenc vigyor. Ezek példák, amikkel el lehet érni, hogy nagyjából tudjuk, miféle emberről van szó, miközben nem esünk ki a cselekmény lendületéből. Ha fontos, hogy nem csak egy kukkoló, hanem FBI ügynök, akkor nevezd nevén, és cselekedjen úgy. Valószínűleg akkor nem otthonról lesik a szöszit, hanem kimentek a helyszínre, számítanak a gengszterek érkezésére, tehát a meglepetést inkább az adja, hogy nem egészen azok jönnek, akiket vártak. A szöszi viszonyt így félrevezető.

Ugyanígy a párbeszédeknél is a lehető legrövidebben közölni, ki beszél, a "hogyan mondja" rész senkit nem érdekel, mert azt a szituáció megadja, az meg, hogy hangosan beszél, következik a gondolatjelből. A magyarázatok ilyenkor hepehupák az autópályán, ahol a cselekmény százötvennel dönget. Lehet ott még gyomlálni fölösleges határozókat.